Anyanyelvi őrjárat

Egyre inkább nyilvánvalóbb?!

KultúraGrétsy László2005. 04. 01. péntek2005. 04. 01.
Anyanyelvi őrjárat

Remélem, az Anyanyelvi őrjárat rovat cikkeinek olvasóit legalábbis kétes érzelmek töltötték el, amikor meglátták ennek az írásnak a címét, de abban bízom, hogy cikkem végére érve már elmúlik az a bizonytalanságérzésük, amelyet ez a cím esetleg keltett bennük. Szóljon mentségemre, hogy ezt a formulát nem én találtam ki, hanem Kovács Zoltán miskolci olvasónktól kaptam, mégpedig a következő levél "kíséretében":
Tisztelt Tanár Úr! Már máskor is akadtam hasonló furcsa fokozásra, de amit most olvastam az egyik napilapban, az szerintem minden eddigin túltesz. Szó szerint ezt írja a cikk szerzője: "Napjainkban egyre inkább nyilvánvalóbb, hogy a felsőoktatás struktúrája alapvető változtatásokra szorul." Hát miféle magyar nyelv ez? Nem gondolja, Tanár Úr, hogy ezzel egyszer már foglalkoznia kellene a Szabad Földben?
Köszönöm olvasónk levelét, s kérésének máris eleget teszek, ám úgy érzem, ehhez szükség van egy kis alapozásra is. Először is hadd világítsam meg az iskolapadokból már rég kinőtt olvasóink kedvéért, hogy mi is a fokozás. Az olyan szabályos, rendszerszerű nyelvtani alakváltoztatást nevezzük így, amely arra való, hogy vele a fogalom tartalmának nagyobb vagy kisebb mértékére utaljunk. A legtermészetesebb nyilvánvalóan a középfok és a felsőfok ismert jelével, tehát a hosszú (azaz kettőzött) -bb-vel és a leg- szócskával való fokozás: erős - erősebb - legerősebb. De van úgynevezett körülírt fokozás is, amelyre az inkább, leginkább fokhatározót, esetleg a jobban, legjobban, a tulajdonság kisebb mértékének a jelölésére pedig a kevésbé, legkevésbé alakokat szokás alkalmazni. Ez utóbbiakra főleg akkor van szükségünk, ha igének vagy melléknévi igenévnek a jelentéstartalmát akarjuk fokozni vagy csökkenteni. Például: megfelel(ő) - inkább megfelel(ő) - leginkább megfelel(ő), illetve elfogadható - kevésbé elfogadható - legkevésbé elfogadható. És vannak olyan összetett szavaink, amelyeket már eleve, tehát a körülírt fokozás lehetőségének figyelembevétele nélkül is kétféleképpen lehet fokozni. Például a sokoldalú középfoka aszerint lehet sokoldalúbb vagy többoldalú, hogy mit akarunk vele kifejezni.
{p}
Bizonytalanságok persze mindegyik fokozásfajtával kapcsolatban tapasztalhatók, de ez nem okvetlenül baj. Ám nem lehetünk ilyen elnézőek az úgynevezett kétszeres fokozással, vagyis azzal a torz megoldási kísérlettel szemben, amelyben a középfokjelek egymás hatását igyekeznek megkettőzni, felerősíteni, valójában azonban éppen hogy kioltják egymást. Pontosan ez az, amit levélírónk észrevett, s ami miatt tollat ragadott. Bizony, én is évek óta figyelem ezeknek a kétszeres fokozású alakoknak a terjedését, mert a nyelvi igénytelenség jelét látom bennük. Csupán néhány példát hadd említsek az ide tartozók közül: annál is inkább érdekesebb...| jobban elfogadhatóbb...| kevésbé fontosabb...| mi sem jellemzőbb jobban...  sokkal kevésbé ellátottabb... stb. Helyesen, igényes nyelvi formában ezek így hangzanának: annál is inkább érdekes (vagy: annál érdekesebb), elfogadhatóbb (vagy: jobban elfogadható), kevésbé fontos, mi sem jellemzőbb (vagy: mi sem jellemző jobban), sokkal kevésbé ellátott. Az e példákban, továbbá az olvasónk levelében, valamint az én cikkem címében szemléltetett középfoktúltengésre pedig csak ezt a bölcsességet mondhatom tanulságul: "Kevesebb több lett volna".

Ezek is érdekelhetnek