Műút menti békamentők

Hazánkban valamennyi kétéltű és hüllő védelmet élvez. A nálunk élő 12 békafaj egyedeinek természetvédelmi értéke általában kétezer, a gyepi békáé és a sárgahasú unkáé tízezer forint. Bakó Botond, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala vezető tanácsosának becslése szerint a párzóhelyekre vonuló békák nyolcvan-kilencven százaléka végzi a gépkocsik kereke alatt. Pusztító hatású az autók által csapott légörvény is, már óránkénti ötven kilométeres sebesség mellett is kerék alá szippantja a kis súlyú példányokat az út széléről. A szakember ezért azt kéri az autósoktól, hogy ha vonuló békák keresztezik az útjukat, lassítsák le kocsijukat húsz-harminc kilométeres óránkénti sebességre, és kerüljék ki a békákat. Fokozott veszélyben vannak ilyenkor a hím varangyok, mivel  megvan az a gavallér szokásuk, hogy bevárják a nőstényeket, úgy vonulnak tovább. Általában nyílt terepen lesik azok érkeztét, mint amilyen éppen a műút, ezért az autópályán vagy annak szélén várakozó hímek gyakran odavesznek. Mivel a nőstények háromszáz-hatszáz petezsinórt raknak le a vízben, egyetlen példányuk pusztulása is felbecsülhetetlen kárt jelent.
Az autópályák építésekor Európa több országában is beton békaalagutakat alakítottak ki a vonulási útvonalak közelében, amelyek arra szolgálnak, hogy a kétéltűek veszélytelenül átjussanak az úttesten. Csakhogy a terelőháló ellenére az állatok többsége nem bújik be a számára gyanús alagútba (nem érzi ott a víz illatát), hanem az úttestet választja. Ezért is van az, hogy természetvédő szervezetek aktivistái bekapcsolódtak a mentésbe: egymással összefogva menekítik a békák ezreit egy-egy vonulási útvonalon. A módszer igen egyszerű és biztonságos: összegyűjtik, majd vödörben áthordják az állatokat az úttesten. A békamentést az illetékes nemzeti park igazgatósága irányítja. Nálunk a Mecsekben, továbbá Győr-Moson-Sopron megyében és a Balaton-felvidéken mentik rendszeresen a vonuló békákat.