Anyanyelvi őrjárat

Egy kedves félreolvasásnak voltam fültanúja május utolsó napjainak egyikén, amikor egy reggeli rádiós hírműsorban erre a bejelentésre figyeltem föl (a szöveget csak hozzávetőleges pontossággal idézem): "A Pest megyei strandokon mostantól kezdve kéthetente bakterológiai vizsgálatokat kell végezni." Természetesen nem okozott gondot a szöveg megértése. Gondolom, akik hallottuk ezt a mondatot, mindnyájan azonnal tudtuk, hogy benne baktériumokról van szó; arról, hogy a baktériumkutató szakemberek ezentúl rendszeresen vizsgálják, hogy a fürdőmedencék vizébe nem kerültek-e bele fertőző, egészségkárosító baktériumok. Ám ez nem változtat azon a tényen, hogy a bemondó hibázott, amikor bakteriológiai helyett bakterológiai vizsgálatokat emlegetett. Csupán egyetlen i hangot hagyott ki a kérdéses szóból, de ez az apró hiány is elég volt ahhoz, hogy bennem s talán többünkben is feltámadjon a kisördög, s azt az értelmezést sugallja, hogy a bakterológiai vizsgálat az valamiféle olyan vizsgálódás, amely a bakterek (vagy bakterok), azaz vasúti pályaőrök, esetleg éjjeliőrök vagy éppen csőszök szempontjait igyekszik érvényesíteni a strandokon végzett ellenőrzés során.
Mindez persze csak élcelődés, s maga az eset nem több ártatlan nyelvbotlásnál. (Egy órával később egy másik rádiós kolléga baki nélkül olvasta fel ugyanezt a hírt.) Azért hoztam mégis szóba ezt az egészet, hogy ennek kapcsán rámutathassak: a nyelvész többnyire az ilyen apró hibák elkövetésére is tud némi magyarázatot adni. Ez esetben kétfélét is. Az egyik - a kínálkozóbb - az a gyakran megfigyelt jelenség, hogy az élőbeszédben bizonyos fokig mindnyájan hajlamosak vagyunk olyanféle hangtani, kiejtési egyszerűsítésekre, amelyek következtében különösen idegen eredetű s hosszabb, terjedelmesebb szavainkból elmaradnak, kiesnek az i, u, o magánhangzók olyan hangtani helyzetben, amikor e hangok mellett egy másik magánhangzó is van. Csak emlékeztetőül: erősen terjed a higiénia helyett a higénia ejtésforma, az ideiglenes-ből mind gyakrabban lesz ideglenes, a kooperáció-ból koperáció, a meteorológiá-ból meterológia, az 'egyén, egyéniség' jelentésű individuum-ból individum, a vákuum-ból vákum, és még hosszan sorolhatnám a példákat.
A számításba jövő másik magyarázat azon a szintén gyakran megfigyelhető jelenségen alapszik, hogy a nem túlságosan ismert, ugyancsak nagyobbrészt idegen eredetű szavainkat a beszélők hajlamosak a maguk számára egyszerűsíteni azáltal, hogy beléjük éreznek, beléjük képzelnek valami olyan szót vagy szórészletet, amelyet jobban ismernek, s amely támpontot nyújt nekik a megértéshez. Így például minden szándék nélkül, nyelvbotlásként ökonomikus-t mondanak 'a keresztény egyházak együttműködésére törekvő' jelentésű ökumenikus helyett, originált-at az 'eredeti, hamisítatlan' jelentésű originál helyett, kiakolbólint-ot a nyelvújítás idején keletkezett, de sajátos szerkezete miatt (ki + akolból + ít képző, mint kézbe + sít képző) már nemigen értett kiakolbólít helyett, vagy éppen adekvált-at a 'valaminek teljesen megfelelő' jelentésű latin adekvát helyett.
Hogy a két nyelvi változásfajta közül melyiknek volt inkább szerepe abban, hogy a bakteriológiá-nak felbukkanjon - immár nem először - bakterológia formája is, nem tudom megmondani. Talán mindkettőnek van benne némi része. De vajon mi lesz a bakteriológiá-ból akkor, amikor már a bakter-t sem ismeri majd nálunk senki?