Tévéjegyzet

Hogy mi magunk vértartályok is vagyunk, az csak akkor jut eszünkbe, ha a tartályunk kilyukad - állítja Gudrun Schury német írónő, de súlyosan téved. Eszünkbe juttatják ugyanis a műsorszerkesztők mindennap, hogy a "tartályunkon" könnyen üthető lyuk. Elegendő, ha bekapcsoljuk a televíziót, és máris képzeletbeli ereszt kell szerelnünk a készülék alá, olyan sok embervér "ömlik belőle".
Nézzük meg például, hogy az elmúlt szombaton és vasárnap miként zuhogtatta ránk az erőszakosan kiontott piros életelixírt az RTL Klub, a TV2, valamint a Viasat 3! Csak akciófilmekből például a következőket vetítették: Robotzsaru 3, John Doe - A múlt nélküli ember, VIP - Több, mint testőr, Az utca törvénye, Knight Rider Team, Pacific Blue, Walker, a texasi kopó, Acapulco akciócsoport, Angel. És akkor még nem is beszéltünk az egyszerű krimikről, a filmdrámákról, illetve azokról a játékfilmekről, amelyekben központi szerepet kap az erőszak, végső soron a vér.
Véletlen-e, hogy ilyen nagy mértékben bepirosítják a képernyőnket vérrel? Aligha. Itt ugyanis egy meglehetősen jól kiszámítható és kihasználható hatásmechanizmusra építenek a filmkészítők, illetve műsorszerkesztők. Gondoljunk csak arra, ha a valóságban látunk egy balesetet, bármennyire is megrettenünk, óhatatlanul odavonzza a tekintetünket a vér, amely megfesti a járművet, utat. Az ereinkben keringő különleges folyadék erős érzelemkeltő képességgel rendelkezik - olyannyira, hogy már az is elegendő a figyelem felkeltésére és fogva tartására, ha csak festményen ábrázolják, illetve filmen utánozzák. Kell-e ennél több a nézettségre hajtó tévéseknek?
A vért istenekhez méltó anyagnak tekintették jószerével minden vallásban és civilizációban az emberiség történelme során. Jézusnál egészen közvetlen összefüggésre bukkanunk, hiszen az ő vére nem akármiért "ontatik", hanem "a bűnök bocsánatára". Az öléshez majdnem mindig kapcsolódott valamilyen szertartás, amelyet engesztelésnek szántak, hiszen az erőszak által felborult a világ egyensúlya, megbomlott a kozmikus rend. Az aradi vértanuk kivégzése után imához rendelték az osztrák katonákat, amelyet a meggyilkoltak lelki üdvéért mondattak. Még az állati vérnek is megvan a maga misztériuma. Szülőfalumban disznóöléskor az idősebb férfiak sietősen rádobnak egy lapát homokot az udvarra ömlött alvadó vérre. Egyszer megkérdeztem nagyapámat, miért ez a nagy sietség? "Hogy a vér az égre ne kiáltson" - válaszolta.
Mindezek után mi a bajom az akciófilmekkel? Természetesen felfogom, hogy a műfaj szabályai szerint itt gyilkosságoknak kell történniük. De más sincs bennük, csak ölés és rohanás. Ami a legjobban hiányzik: a feloldozás. Például a japán harcost, a szamurájt kizárólag ölőgépként ábrázolják. Pedig a valóságban, amikor letették a szolgálatot, közülük nagyon sokan kolostorba vonultak, hogy életük végéig vezekeljenek az elkövetett mészárlások miatt. Vagyis megkísérelték helyrebillenteni a vérengzéseik miatt megbomlott kozmikus rendet, mert tudták, hogy akikbe kardot szúrtak, nem vértartályok voltak, hanem emberek.