Tévéjegyzet

Sosem annyira egyszerű a párkapcsolat, mint a zokni kötésmintája. Ezt támasztja alá a Duna Televízióban látott, Jadviga párnája nevű filmalkotás, amely Závada Pál azonos című regénye alapján készült Deák Krisztina érzékletes rendezésében.
Adva van egy módos, jóképű fiatalember, Ondris. Teste, akár a hintó: könnyű, ruganyos, mutatós. Nemzőkészsége olyan biztos, állandó és szilárd, akár a kocsirúd. Bárkit elgázolna szerelmével. Bárkit, de nem Jadvigát. Ám Jadviga mégis feleségül megy Ondrishoz. Az ifjú férj kezdetben nem tudja, hogy az újasszonnyal "bevásárolt", hiszen ez a nő igazából dugáru a gyönyörpiacról. Mindez az első világháború idején játszódik, amikor elvileg még becsülete lett volna a szüzességnek.
Akármilyen szégyellni való előélete volt is Jadvigának, megértjük Ondris hevülését, hiszen amilyen igéző nőiséggel tudja a fiatalasszony legyűrni a harisnyáját, azon látszik, hogy bármelyik férfi, aki szájába veheti az ő lábujjait, a gyönyör ötágú pánsípján fog játszani.
Hát, persze, hogy előkerül Jadviga régi szeretője, Franci. Ki mást is szerethetne a csalfa asszony, mint őt, a régit, az igazit. De melyik férfi viseli azt el sérülések nélkül, ha idegen férfi illatát érzi felesége testén?
Mint tudjuk, a kielégületlen szenvedély megeszi az életünket, ahogy a selyemhernyó az eperfa levelét. Ondris és Franci a szenvedély selyemgubójáról gombolyítanak szálat. Úgy vannak ők ketten, mint két selyemtakács, akik egymás ellen szövik ugyanazt az anyagot. Jó vége nem lehet.
És Ondris, a megcsalt férj, csak szenved, szenved, szenved. Nincs számára feloldozás, nincs menekvés, hiszen elég, ha rápillant a tésztahúsú asszonyra, máris éhség gyötri - halálos éhség.
Annyi mindenbe bele lehet pusztulni - betegségbe, öregségbe, történelembe, nőbe. De a szépség mindenkor használható madárijesztőként a seregélysok halál ellen. Ondris előtt ott billeg a szépség: Jadviga - aki sohasem lehet igazán az övé. Hát hogy ne marcangolná a férfit a gyomorszűkítő féltékenység! Akkor értjük csak meg igazán a szerelmes férj poklát, ha felfogjuk: a féltékenység fantáziadúsabb, mint a valóság.
Hogyan lehet egy olyan nővel együtt élni, aki, ha mond valamit, valószínűséget kell számolni, mennyi benne az igazság? Hogyan lehet egy olyan nővel együtt élni, akinek szava sokszor gúnyköpés a férfi arcán? Hogyan lehet egy olyan nővel együtt élni, aki a szeretőjének szül gyereket?
Ondris engedékenysége, jóembersége annyit használ, mint vaknak a lámpás. Végül elsötétül a lelke, és belehal a megoldatlanságba, a megaláztatásba, a szerelembe.
Ám végül Jadviga is egyedül marad, egyedül, nedvevesztett ágként. Számára nincs már vigasz. De számunkra annyi vigasztalás mindenképp akad, hogy tudjuk, az élet folyton kizöldül, még akkor is, ha az idő, a nagy szecskavágó végül minden elevenből komposztanyagot csinál.