Aerobikórán az angyalok

Kékfestőmesterek adnak randevút egymásnak július végén Nagynyárádon. A vendéglátók egyike a nyolcvanöt éves Sárdi János, aki korát meghazudtoló módon még ma is sok időt tölt műhelyében. A napokban mi is felkerestük.

KultúraKemény Krisztina2005. 07. 15. péntek2005. 07. 15.
Aerobikórán az angyalok

Nagy varázslat lehet ez a kékfestés. Mintha a műhelyben töltött hosszú évtizedek alatt nem csupán a gyönyörű kelmék, de az öreg mester lelke is kékre színeződött volna. Sárdi János nagynyárádi kékfestőből a világoskék derűje, az ibolyakék életszeretete, pajkossága, az égszínkék tisztasága és a mély kék bölcsessége árad.
Bármelyik boszorkánykonyha megirigyelhetné a festékek, vegyszerek kavalkádját, üstöket és a szúrós szagot. Jani bácsi pedig olyan alapossággal vezet be a kékfestés nyolc munkafázisának rejtelmeibe, mintha legalábbis inasleánynak készülnék.
- Mire a vászonból kék alapon fehér mintás anyag lesz, két hónap telik el. A munka legkeményebb része a festés. Ilyenkor hajnali kettőkor kelek, tüzelek, hogy mire világosodik, meglegyen a nyolcvan fok. Akkor nincs ám ebéd, este nyolcig folyamatosan dolgozunk.
Panaszt mégsem tett sosem, hisz mesterségét maga választotta, hogy ne kelljen családi mintára megrekednie a földműveskedésnél. Kegyetlen három inasév következett. Régi bognárműhelyben húzta meg magát, ahova üvegezetlen ablakokon hordta be a havat a szél. Állatokat etetett, udvart söpört, boltba járt - de mellette kitanulta a mesterséget. Mikor szecskázás közben elvágta a kezét, mázsás mestere megpofozta, amiért nem vigyázott.
- A szüleim nehezen éltek, kellett hogy legyen belőlem valami. Ez tartotta bennem a lelket.
Tudását aztán továbbfejlesztette, mestervizsgájakor széles körű ismereteitől leesett a tisztelt bizottság álla. Három évre arató- és cséplőmunkásnak szegődött ezután, hogy műhelyét kialakíthassa.
{p}
- Ezek a gépek itt több mint százévesek. A 450 darab mintámat is öszsze kellett vásárolnom, ma már ugyanis nem készíti őket senki. A németek sokszor akarnak belőle venni, de inkább a fogamat húzatnám ki, mint hogy egyet is odaadjak.
Kezdetben a közeli mohácsi vásáron, ahol az öreg mesterek mögé szorult, rá se néztek portékájára. Így hát kerékpárral hordta szépen elkészített munkáit a kékfestőhiánnyal küzdő Nagybaracskára, napi hetven kilométert tekert. Az üzlet szép lassan beindult, de hát a divat időközben megváltozott: a régen munkaruhának használt kékfestőanyagok kiszorultak a piacról. Átállt hát a lakberendezésre. Ötvennégy éven át gyakorolta mesterségét, s ha lehet azt mondani, ma még jobban szereti, mint az elején.
- Legnagyobb elismerésem a sok közül talán A népművészet mestere cím. A Parlamentben adták át, alig mertem bemenni. Nem olyan családban nőttem fel, hogy ilyen helyeken meg tudjak jelenni. De az elismerés további munkára ösztönzött.
Így a kékfestő mégsem pihen. Unokája tovább folytatja a mesterséget.
- Nem tudok nyugodtan ülni, pedig nem sok terveznivalóm van már. Mindig visszaüt a fejembe ez a nyolcvanöt év. Hát mit akarok még? Elértem mindent, a gyerekeimet szépen útnak indítottam, sok adót is fizettem, de hogy jó helyre tették-e, már nem rajtam áll. Az vigasztal, hogy talán a Jóisten azt mondja majd: "Fiam, jó végezted a dolgod a földön, most adok neked itt is valami jó munkát: te kíséred az angyalokat aerobikórára!"

Nagynyárádi találka
Magyarországon ma már csak öt kékfestőműhely működik, régebben kistérségenként volt ennyi. A mesterek az Országos Kékfestő Találkozó keretében minden évben megjelennek Sárdi János szülőfalujában, Nagynyárádon. A nagyszabású fesztivált idén július 30-án és 31-én rendezik meg. Lesz kékfestő-kiállítás, kékfestőruha-verseny, savanyítási vetélkedő, íjászbemutató, pincelátogatás és gazdag kultúrműsor.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek