Citerahúrnak motorbovden

Csak hát a csodaciterát elnyűtte a sok gyakorlás, a húrok elgörbítették a fát, tehát ki kellett cserélni a tetejét. Ezt meg is oldotta Lázár István, de hamarosan az új előlap is eltört, hiszen az alapprobléma nem szűnt meg. Ekkor megint szétszedte a hangszert, és ezúttal merevítést is rakott bele, hogy a húrok ne roppantsák össze a fát. Hanem a megváltoztatott szerkezet elrontotta a hangzást. A citerát végül egy tanítványával cserélte el Lázár. Azt koptatja azóta is.
Lázár István ma citerajátékot oktat Rémen, Tataházán, Sükösdön és Baján, vagy ötven tanítványa van. Persze ez is úgy megy, mint minden: éppen mire a gyerekek elkezdenének igazán muzsikálni, és együttes lehetne belőlük, mindenki továbbáll - ha valami maradandót akar az ember, inkább hangszert farag. Annak ellenére, hogy Magyarországon egyre népszerűbb a citera, nagyon kevés a tisztességesen elkészített darab, a legtöbb inkább arra jó, hogy a szemét legeltesse rajta az ember. Aki viszont olyan hangszert akar, amely meg is szólal, jobb, ha egy hangszerkészítőt keres magának.
- Nincs két egyforma citera - mutatja sorba kincseit Lázár István. - Talán ezért máig lenézett hangszer, hiszen töméntelen hamis példányt használnak még a legjobb együttesek is.