Elvarázsolt mesebirodalom

Ki ne hinne a mesékben? Hát még, ha belép a fehérre meszelt, tornácos parasztház szépen faragott kapuján! Valóságos varázsbirodalom tárul itt a szemünk elé. Kiszáradt fatörzsek kelnek életre, furcsa gyökerek válnak hétfejű sárkánnyá. A népi ruhába öltözött kis herceget kék hajú lány vigyázza, és a piros tejeskanna régi titkokról regél. Itt egy gyertyalány lobog, ott a tűzmadár repül a Napba, sámánok és parasztmadonnák, fakéreg ölelésében pihenő család, tulipánok és búzakalászok mindenütt.
A faddi Mítosz Mesegaléria megálmodója, Gáti Mariann pedig csak mesél, mesél. Felnőttnek és gyereknek egyaránt. Teszi mindezt lassacskán két évtizede. Először azt hitték a faluban, hogy elment a fiatalasszony esze: egyik napról a másikra abbahagyta a tanítást. Álmot látott ugyanis, amelyben valaki azt súgta, faragnia, festenie, agyagoznia kell. Hiába mondták az emberek, jó hangosan: nincs kézügyessége, nem is tanult soha effélét, hát mit akar?! A halk sugallatot semmi nem nyomhatta el, titkos vágyáról többé nem volt hajlandó lemondani. Furcsa álma nyomán aztán otthona is átváltozott. Sellők, királyok, angyalok és koboldok jelentek meg benne. Először csak az udvarig merészkedtek, később megbújtak a tornácon, végül birtokba vették a konyhát, a nappalit és a hálószobát is. Jöttek az újabb és újabb csodalények, ontotta őket a fényes nappal és a termékeny éjszaka.
A mesék ma már teljesen átszövik Mariann otthonát: nem válik szét kiállítás és lakás, galéria és otthon. A figurák pedig alkotójuk jelenlétében életre kelnek. Némelyikük rég múltban gyűjtött kavicsokat cipel agyagkötényén, másikuk fatestét színes gyöngyök ékesítik. "Kigyöngyözöm a bánatom" - mondja néha a művésznő, aki több száz irodalmi művel a fejében bármelyik festményéhez, fa- vagy kerámiaszobrához képes verseket, mondákat, tanmeséket idézni Andersentől Pilinszkyn át Hamvas Béláig.
És hogy miért szomorkodik néha még az is, aki mindennap az álmai közt él? Jó oka van rá: fiai időközben felnőttek - "szarvassá váltak" -, és elillantak saját álmaik után. Kettecskén élnének hát férjével a házukba költözött sok kis csodalény között, ha a mesebirodalomnak nem ment volna híre szerte e hazában. Így aztán nincs megállás, a "kék hajú" művésznő lelke teremtette, színesen naiv világának messzi földről is csodájára járnak. Ő pedig mindenkit szívesen lát, hogy hirdesse a szeretetet és megossza az emberekkel legbelsőbb kincseit. Mondják azt is, hogy a mesebirodalomban a betérő megleli az Igaz Tudást. Mikor ezt számon kérik Marianntól, ő, ötvennégy évesen, szalmaszálat varázsol, és kifúj belőle egy szappanbuborékot. A távozóknak is ad egyet a kezébe, hogy otthon is örülhessenek a kiröppenő színes gömböknek. Persze csak ha nem váltak időközben menthetetlenül felnőtté.