Pöfögő bacilusok

A kőolaj jó, ha harminc évig kitart, a szén még akár százig is, de ha azt igénybe vesszük, az üvegházhatás miatt hamarabb megfőzzük magunkat, mint ahogy a szén elfogyna - véli Kovács Kornél, a Szegedi Tudományegyetem biotechnológiai tanszékének vezetője. A megújuló energiaforrások közül az egyik leghasznosabb lehet a jövőben a különféle baktériumok által fejlesztett biohidrogén és biogáz, mivel ezek egy füst alatt eltakarítják mindazt, ami szerves hulladékként máskülönben a nyakunkon maradna.
A fotoszintetizáló növények mintájára úgy lehetne a leghatékonyabban energiát nyerni, ha valamilyen eleven, működő növényi organizmus szépen felhasználná a napenergiát a víz lebontására, de nemcsak az oxigént választaná ki, hanem a hidrogént is: így ezt a kettőt el lehetne vinni messzire, és ott elégetni, ennek nyomán víz keletkezne, onnan pedig kezdődne az egész elölről. Csakhogy ilyen élőlény nincs, hiszen bolond lenne olyan vegyületeket előállítani fáradtságos munkával, amelyet ő maga nem használ. Ráadásul ehhez nemcsak bolondnak kellene lennie, hanem döglöttnek is, hiszen nem jutna semmiféle táplálékhoz. A biotechnológia ennek ellenére fáradhatatlanul dolgozik a probléma megoldásán, hiszen ha azt nem is lehet elérni, hogy egy mikroba önzetlenül oxigént és hidrogént adjon úgy, hogy ezért fényen kívül nem kér semmit, akkor legalább az anyagcseréje egy részét a mi javunkra fordíthatná. Mekkora ez a rész - e körül folyik az alapkutatás során a küzdelem a tudós és a mikroba között.
Persze a jelenleg álomnak tűnő közvetlen energiaátalakításon kívül van más mód is, hogy a bacikat munkára fogjuk. A biogázfejlesztés az a módszer, amellyel nyugati szomszédaink sokkal inkább hajlandóak élni, mint mi magunk, holott a lehetőségek nálunk is adottak. Miről is van szó? A mezőgazdaságban nagy tömegben keletkezik olyan hulladék, amellyel tenni kell valamit. Kis mennyiségben nem okoz gondot például a baromfi tolla, nagy mennyiségben viszont útban van. Ha a hulladékot néhány ügyes baktériummal bezárjuk egy biogázfermentorba, a bacik a káros anyagokat megeszik, és helyette nagy energiatartalmú gázt választanak ki. Itt jön a képbe a biotechnológia: ugyanis hulladéka válogatja, hogy milyen mikroba képes elfogyasztani. Ráadásul egy fermentorban nem egyetlen mikrobafaj található, hanem egy egész életközösség, amelyek megosztják a munkát egymás között, és megfelelő lépcsőkön át, egymást segítve, kényes egyensúlyokat kialakítva éldegélnek, miközben, mintegy az anyagcseréjük melléktermékeként, gázt is fejlesztenek. A folyamatot mechanikusan ellenőrző technikus csak a hőmérsékletet, nedvességet, nyomást, tápanyagot ellenőrizheti, ám hogy a mikrobaközösségben mi történik, azt csak a biotechnológia tudja megmondani. A laboratóriumokban lehet "megtanítani" a mikroorganizmusokat arra, hogy mit egyenek, és kísérletek hosszú során alakul ki végül egy-egy fajta biogázfermentor baktérium-lakótelepe.
A szegedi biotechnológiai tanszék nagy fájdalma, hogy idehaza a megújuló energiaforrásokra nem fordítanak elég figyelmet, holott 2010-re elvileg az ország áramellátásának tíz százalékát ebből kellene fedezni. A biogáz azért is kitűnő megoldás, mert ilyen módon például a hígtrágya gondja is megoldódna.