Pudingpróba a Dóm téren

Magyarország legnagyobb szabadtéri színpadának sorsa körül megszületése óta állandó a huzavona: mit és hogyan kellene játszani, milyen szervezetben, milyen költségvetésből? A kilencvenes évek derekán szervezetileg egybeolvadt a Szegedi Nemzeti Színházzal. Egyrészt azért, hogy ne kelljen két stábot fenntartani, hiszen nyáron a színház üres, így a személyzet nyugodtan kiköltözhet a Dóm térre. Másrészt úgy látszott: a Nemzeti Színház műhelyéből kikerülhetnek olyan előadások, amelyeket a szabadtérin is elő lehet adni, illetve fordítva: a szabadtérire készített produkciókat be lehet majd vinni fedél alá a következő évadban.
Időközben sok minden megváltozott, a közös szervezet nem bizonyult igazi megtakarításnak. Az európai rangra törekvő fesztiválnak sztárok kellettek, a szegedi Nemzetiből nem lehetett zenés produkciókat kihozni, mert azokra az esetek többségében nem figyelt már sem a szakma, sem a város határán túlról érkező esetleges közönség. Kiderült, hogy a prózára ilyen méretekben nincs igény, legyen az akár Az ember tragédiája. A szabadtéri szeptemberre kiürítette a színház kasszáját, hiszen a támogatások nagy része csak később futott be. Ráadásul tulajdonképpen mégis két szervezet volt: a fesztivál létrehozása egyeztetéssel, sztárokkal, gigaprodukciókkal egyetemben annak a stábnak a kezében maradt a szétválás után, amely ezzel eddig is foglalkozott.
{p}
Nem az előző koncepció bukott meg: annak ugyanis az volt a lényege, hogy a színház szakmai műhelyként szilárd alapját képezi a szabadtérinek, és nemcsak bedolgozóként adja díszletezőit, kellékeseit, énekkarát. A mostani döntés annak belátásából fakad, hogy még a magyar közönséggel sem lehet megtölteni a nézőteret, ha nincsenek sztárok. Ironikus módon a most érkező sztárok egy része még a szegedi operajátszás fénykorában lett híres, éppen, amikor a színház országosan jegyzett művészeti műhelyként is működött.
Idén kevesebb produkció lesz, de azokat már most hatalmas érdeklődés övezi, így több előadást lehet belőlük tartani. Az új igazgatónő, Bátyai Edina menedzserszemléletű vezető: letette a voksát a musical, az operett, az opera és a táncjáték mellett. Kesselyák Gergely - az egyetlen olyan tavalyi előadás, a Nabucco rendezője, amely osztatlan kritikai és közönségsikert aratott - lett a művészeti vezető, a szakmánál van annyi jó pontja, hogy az iránta tanúsított bizalmat az újjászülető fesztivál is megkapja. Lassan a jövő évi program is elkészül, hogy a sztárokkal jó előre szerződni lehessen, mivel a fél évre előre tervezés miatt eddig gyakran lemondták szereplésüket.
Kóstolva válik be vagy nem válik be, azaz a puding próbája lesz az idei fesztivál, amely végül is átmenetet képez, hiszen az új vezetésnek még a régi alapokról kellett indulnia. A látványosságot, az operettet kell valamilyen művészi tartalommal megtölteni - talán Alföldi Róbertnek sikerül a lehetetlen, hogy egyszerre fogja meg a vidékről Csárdáskirálynőre érkezőket és a városi vájt fülűeket. Ha ez a pragmatikus musicalfalu-koncepció beválik, akkor lehet bevétel. Ha lesz nyereség, később kevésbé kommersz előadásokkal is elő lehet állni a kisebb újszegedi szabadtéri színpadon - és ezzel talán mindenki megkapja majd, amire vágyik.

Az idei kínálat
Július 1-2.: XXI. nemzetközi néptáncfesztivál gálaestje.
Július 15. és 17.: Nabucco (rendező: Kesselyák Gergely).
Július 16.: Szegedi Szimfonikusok koncertje.
Július 29.: Csárdáskirálynő (rendező: Alföldi Róbert).
Augusztus 6.: VIII. Dóm-dixie gála (Molnár Dixieland Band és vendégei).
Augusztus 12-14. és 18-21.: Rómeó és Júlia (az Operettszínházzal koprodukcióban).