Tengeri betegségek

Az elmúlt napokban például a spanyolországi Costa Braván és a Barcelona környéki partszakaszon idézett elő rendkívüli jelenséget a tengervíz szokatlanul magas hőmérséklete: medúzák lepték el a tengerpartot és bosszantották a fürdőzőket. (Ezúttal hatszor több fürdőzőt ért medúzacsípés, mint az előző év azonos időszakában.) A Spanyolországot négy hónapja sújtó aszály miatt 4 °C-kal emelkedett a tengervíz hőmérséklete a sokévi átlaghoz képest. Mivel pedig a tengerbe ömlő folyók által szállított víz mennyisége jelentősen megcsappant, megnövekedett a tengervíz sótartalma a partok mentén. Mindez kedvezőtlenül hatott a medúzák természetes ellenségeire, a teknősökre és a delfinekre, ami szintén oka lett a medúzák nagyarányú fölszaporodásának.
Ha az üvegházhatást okozó gáz, a szén-dioxid légköri koncentrációja tovább nő (amire minden esély megvan), akkor egyre nagyobb mennyiségű gáz lép reakcióba a tengervízzel, így erősödik a vizek savassága is. A savas környezet pedig oldja a karbonátot, ennek folytán veszélybe kerülhetnek a kagylóhéjas, külső mészvázas fajok, mint például a korallok, a tengeri algafajok.
A kutatók azt is megállapították, hogy a nyolcvanas évek óta hat százalékkal csökkent az óceánok szervesanyag-termelése, amit összefüggésbe hoztak a vizek folyamatos mérgezésével és az üvegházhatással. Az óceánokban szabadon lebegő növényi parányok, a fitoplanktonok ugyanis fotoszintézis útján szén-dioxidból szerves anyagot állítanak elő, ezáltal új biomasszát hoznak létre: elnyelik az atmoszférában levő szén-dioxidnak több mint a felét, és azt az óceánban tartják. A légkör felmelegedésével azonban gyengül a fitoplanktonok fotoszintézisének intenzitása, és kevesebb szén-dioxidot kötnek meg. Mivel a planktonokra épül az óceáni élővilág egésze, biomasszájuk nagyarányú csökkenése a tengeri tápláléklánc összeomlásához vezethet: éhínség és pusztulás fenyegeti a planktonevő rákokat, puhatestűeket, halakat, vízi ragadozókat.