Válogatós recehártya

A szemünk például nem továbbítja az elektromágneses hullámok, vagyis a fény teljes tartományát, csupán azt, amit látható fénynek hívunk. És még ebből sem mindent. A válogatás célja, hogy mozgó, viselkedő lényekként képesek legyünk alkalmazkodni a körülményekhez. A szem recehártyája, a retina tulajdonképpen picinyke agy. Képes kiválogatni a térben azokat a pontokat, amelyeken a fény ereje hirtelen változik. A tárgyak éleit, kontúrjait kódolja, és csak ezeket a jeleket küldi tovább az agynak. A homogén felületekről nem továbbít információt. Ha összehasonlítjuk mondjuk a számítógépes képtárolással, ott minden egyes képponthoz tartozik egy szám. A retina viszont csak a fontos pontokhoz rendel értéket. Ha nem így lenne, akkor sokkal vastagabb látóidegre lenne szükség és akkora agyra, amely miatt nem tudnánk természetes módon megszületni. Az ilyenfajta szűrés azért remek, mert alkalmazkodik a környezet statisztikai leírásához.
Igen ám, de nekünk a környezet változásaihoz is alkalmazkodnunk kell. Hogy ez miként történik, ezt derítették ki amerikai kutatók. Eredményeiket a Nature című tudományos folyóiratban közölték. A lényege, hogy a retina a megszokott környezeti kép változását is képes érzékelni, tehát a külvilághoz való alkalmazkodás már a legelső szinten elkezdődik. Képzeljük el - mondja Kovács Ilona látáskutató -, hogy egy élőlény olyan környezetbe kerül, ahol csak függőleges vonalak vannak. Mint például egy hangya a fűben. Számára nyilvánvalóan a függőlegestől való eltérés lesz az érdekes, fontos változás. A kutatók éppen ezt vizsgálták egy szalamandra és egy nyúl kioperált retináján. Villogó függőleges rácsokat vetítettek az ideghártya elé, amely ilyen körülmények között is tud reagálni. Azt tapasztalták, hogy néhány másodperc múlva a retina érzékenysége csökkent, azaz gyengébb elektromos jeleket adott le. Ezután hirtelen vízszintes rácsot kezdtek villogtatni, s az érzékenység azonnal másfélszeresére, két és félszeresére nőtt. Mintha csak a retina megörült volna az újdonságnak. A kutatók számára az is izgalmas kérdés volt, hogy ilyenkor vajon az egyes idegsejtek "fáradnak-e el" vagy pedig a sejtek közötti kapcsolatok megváltozása révén bekövetkező aktív gátlás akadályozza, illetve serkenti a jelek továbbítását. Mivel azonban a retinában irányérzékelő sejtek nincsenek (ilyenek kizárólag az agy magasabb szintjén találhatók), s a retina az agytól el volt vágva, egyértelmű az eredmény: a külvilághoz való gyors és hatékony alkalmazkodásunkat a szem ideghártyájának rugalmasan változó hálózata teszi lehetővé.
(A Kossuth Rádió Szonda című műsora nyomán)