Pomposhát a Völgyben

Gyűjtőfogalommal sem tudom egy szóban meghatározni, hogy mi az, ami évről évre a Völgybe vonz. A csábítások magam rangsorolta hatos toplistáját azonban szívesen nyilvánosság elé tárom. Ez a következő: irodalom, színház, zene, kiállítások, autóstopos tinilányok, töki pompos. Az utolsó előtti jelenségcsoport csillogó szemű tagjainak csak a látványát fogyasztom, az utolsó helyezettet viszont - ha csak hozzájutok - könyörtelenül felfalom. A töki pompos ugyanis ételspecialitás: szabadtéri kemencében ropogósra sütött, kenyértésztára helyezett hagyma, sajt és húsos szalonna.
Az idei Völgyfesztiválon kiemelt szerep jutott a határon túli magyaroknak. Kapolcs környékének történelme és a rendezvénysorozat szellemisége szinte kötelezően előírja a kulturális sokszínűség és a másként gondolkodás tiszteletét. Ennek megfelelően Erdélyből nemcsak kalotaszegi legényes, mezőségi lassú és székely fafaragás érkezett, hanem láthatók voltak kortárs képzőművészeti alkotások, és fellépett a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház is. Lakodalom című formabontó Csehov-előadásuk a Malom-szigeten szenzációs volt. Kárpátaljáról is kiemelkedő színházi produkciók érkeztek. A Vidnyánszky Attila rendezte Karnyóné a Gástyaárokban a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház előadásában hatalmas sikert aratott. Pulán a Bárkakert vendége volt a vajdasági Tolnai Ottó, aki amellett, hogy utánozhatatlan előadói stílusban olvasta fel modern költeményeit, újra bebizonyította, hogy őstehetséges történetmesélő. A Bárka Színház szervezte irodalmi beszélgetéseken rangos írókat láttak vendégül. Esterházy Péter, a modern próza nagymestere elmondta, hogy annak, aki ír, lehetetlen nem benne állnia a hagyományban.
Az idén a Völgyben rengetegen rádöbbenhettek, hogy József Attila mégiscsak a világ talán legnagyobb költőóriása. A vigántpetendi katolikus templomban imádságként hatott a Korhecz Imola szavalta Rejtelmek ha zengenek kezdetű Flóra-vers. Ugyanezt Sebő Ferenc is elénekelte a taliándörögdi klastrom festői romja előtt. A költő A hetedik című versét a Kalevala ősi ritmusképletére írta, Sebő a megzenésítéskor kalotaszegi legényes motívumait használta fel. Tényleg összenő, ami összeillik: a szám évtizedek óta megunhatatlan. A Sebő-koncert után Hobo következett a Tudod, hogy nincs bocsánat című, József Attila-versekből összeállított egyfelvonásosával. Kinek a pap, kinek a papné - nekem az Óda Hobo előadásában a nyár legnagyobb kulturális élménye volt.
{p}
Négy-öt Völgy-nap elteltével muszáj lazítani, mert az ember könnyen belehülyülhet abba, hogy nem tud öt falu különböző helyszínein egyszerre jelen lenni. Ilyenkor kell töki pomposról fokhagymás flekkenre váltani, és ha az sem segít, akkor meg kell hallgatni Szőke András tárlatvezetését a dörögdi Ősök házában. Aki hatásos agyvelőtlenítésre vágyott, gyakran ellátogatott Monostorapátiba, a Petőfi Csarnok Rockszínpadra. Nekem nagyon bejött a Peet együttes, az Emil.Rulez!-koncertet is élveztem, de közben bebizonyosodott: Hajós Andrást cédén jobban kedvelem. Az utolsó napon viszont jobb nem is jöhetett volna: a Racka Jam és a Mini játékában az etnozene és a rhythm and blues izgalmas randevúja a szemerkélő eső és az elmaradt programok ellenére is békévé oldotta az (idei Völgyre) emlékezést.
A Művészetek Völgye lenyűgöző. Mindenki lazán és boldogan jön-megy, és közben érzi: egy közösség tagja lett. Lépten-nyomon, fájdalom nélkül kultúrába lehet botlani. Az egész országnak egész évben ilyennek kéne lennie. További kívánságaim: a töki pompos legyen a világörökség része, és Pizza Hut helyett Pomposhát étteremlánc hálózza be a világot.

Tanúvallomások
Ladányi András nem könyvekből ismeri az életet: bár tanári diplomája van, tizenöt évig vájárként dolgozott. Kapolcshoz hű maradni című, fotókkal illusztrált szociográfiája a tizenkettedik megjelent kötete. A könyvben huszonhat kapolcsi "tanú" szólal meg, köztük idős emlékezők, akik dédapáiktól rájuk maradt történeteket tesznek közkinccsé. Az elbeszélések nyomán megelevenednek a régi hétköznapok és ünnepek, átélhetővé válik a történelem. A megszólaltatott más-más vallású, származású és foglalkozású emberek egy dologban hasonlítanak egymáshoz: mindannyian keményen küzdöttek a fennmaradásért, s közben értéket próbáltak teremteni, és megbékélésre törekedtek. Kapolcs hírét ma a Művészetek Völgye fesztivál öregbíti (lásd fenti írásunkat!), de a falu titka az ott élő emberekben, a térség sokszínű kultúrájában és történelmi múltjában rejlik. (Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet)