Klónozással kezelnének

Campbell professzor interjút adott a Magyar Rádió Szonda című műsorának. Elmondta, hogy a klónozási kísérleteket akkori munkahelyén, a skóciai Roslin Intézetben azért kezdték el, mert olyan állatokat akartak konstruálni, amelyek tejükben valamilyen emberi gyógyszert választanak ki. Arra gondoltak, hogy ha testi sejteken tudnának genetikai beavatkozásokat végezni, az egyszerűbb lenne, mint embriókat vagy ivarsejteket manipulálni. Kísérleteiket éveken át vágóhidakról származó petesejteken és embriókon végezték, azokat a mechanizmusokat vizsgálták, amelyekkel a petesejt szabályozza az embrió fejlődését. E kutatások eredményeként született meg Dolly, megcáfolva a biológiának azt az évtizedek óta létező tételét, hogy felnőtt sejtek képtelenek embrionális fejlődésre.  Campbell szerint a klónozási technika igazi értelme, hogy segítségével személyre szabott őssejtterápiát lehet majd végezni. Ha ugyanis valakinek egy testi sejtjéből eltávolítják a sejtmagot, és azt beültetik egy petesejt sejtmagjának helyére, akkor a meginduló embrionális fejlődés során olyan őssejtek tömege áll elő, amelyek genetikailag teljesen azonosak a testi sejt tulajdonosával. A testazonos őssejtek kilökődésétől nem kell tartani, így nem lesz szükség a transzplantációk során alkalmazott, számos mellékhatással járó, az immunrendszert gátló kezelésekre. A tudósok reményei szerint így személyre szabottan kezelhetőek lesznek a sejtpusztulással járó betegségek, például az I-es típusú cukorbaj, a Parkinson- vagy Alzheimer-kór, illetve bizonyos gerincvelő-sérülések. Remény van arra is, hogy klónozott állatok húsában vagy tejében például véralvadási betegségeket vagy allergiát gyógyító emberi fehérjék termelődjenek.
Campbell professzor szerint napjainkban technikailag valószínűleg lehetséges az ember klónozása is, hiszen számos emlősállatot - kutyát, macskát, lovat, szarvasmarhát, patkányt, egeret, bárányt - klónoztak már, de mindig nagyon rossz hatásfokkal. (Száz embrióból - fajtól függően - csupán kettő-öt marad életben.) A humán klónozás természetesen számos más tudományos és etikai kérdést is felvet, hiszen az emberek jóval hoszszabb ideig élnek, mint az állatok, és a klónozás hosszú távú hatásairól még jóformán semmit nem tudunk. Ugyanakkor Campbell szerint semmiféle tudományos bizonyíték nincs arra, hogy igazak lennének azok az, egy amerikai szektától származó, két évvel ezelőtti bejelentések, amelyek szerint már született klónozott emberi csecsemő.
(A Kossuth Rádió Szonda című műsora nyomán)

Hihetetlen, de tény...
...hogy egyes madárfajok milyen irammal repülnek. Az indiai sarlósfecske két faja érte el a rekordot 3200 méteren: az egyik 36, a másik 42 másodperc alatt tette meg ugyanazt a távot, ami 322, illetve 275 kilométeres sebességnek felel meg óránként. A vándorsólyom tempóját stopperórával mérték, amikor óránkénti 265-290 kilométeres lendülettel csapott le a zsákmányra. Az amerikai héja körülbelül óránkénti 160 kilométeres repülésével könnyen utoléri a vadkacsát és a galambot. A madarak utazósebessége jóval alacsonyabb, mint a prédára vágás közben. A seregély például 74,2,  a  vándorsólyom 59,2, a füstifecske 44 kilométert halad óránként. A sarki csér 32-35 ezer kilométert (ezzel tartja a rekordot), a gólya 10 ezret repül költözés idején. A madarak közül a marabunak van a legnagyobb, 4 méteres szárnyszélessége, az óriás albatrosz kiterpesztett szárnyainak hossza 3,7. Nagyságra és súlyra az afrikai strucc mintegy 2,4 méter magas, 136 kilós hímje viszi el a pálmát. A strucc és az emu repülni nem tud, futni annál inkább. Kutatók lemérték egy strucc idejét: 80 kilométeres sebességgel futott óránként, és ezt az iramot 800 méteren át tartotta.