Ne terítsd meg a cimbalmot!

- Tényleg, hány húrt kell hangolnia a cimbalmon? - kérdem Balogh Kálmánt, a róla elnevezett zenekar cimbalmosát.
- Jaj, nagyon sokat, vagy százharmincat - kapom a választ. - Máskülönben egy ógörög legenda szerint Hermész, a tolvajok istene volt az első, aki valami cimbalom- vagy lantféleséget felstímolt. Egy teknősbéka páncéljába pálcikákat, húrlábakat erősített, állatbélt vezetett át rajtuk, és azokat pengette, illetve csontokkal verte. Olyan szépen csinálta, hogy Apollón isten rögtön megbocsátott neki minden turpisságot, merthogy Hermész ellopta tőle a teheneit.
Balogh Kálmán és barátai bámulatosan magas színvonalon játszanak balkáni motívumokból építkező etnozenét. Kuti Sándor a cimbalmos mellett gitározik, ámbár ő maga is cimbalmos.
- Vállalni kell mindent, hogy megélhessünk - mondja a zenész, kezében a gitárral. - Emellett még nagybőgőzöm is, de legszívesebben a cimbalmot nyűvöm. Sajnos éppen a legkedvesebb hangszeremnek a legkisebb az elismertsége és keresettsége nálunk, nem úgy, mint például Hollandiában. Ott nagyon sokan szeretik, különösen a magasan képzett értelmiségiek körében. Például az egyik legmenőbb holland ügyvéd ide járt hozzám, Magyarországra cimbalomjátékot tanulni. Volt egy szívsebész kuncsaftom is. A tulipánok hazájában olyannyira népszerű a magyar cigányzene, hogy szőke, kék szemű holland muzsikusok játsszák, persze piros mellényben. Több városban is láttam ilyet.
Balogh Kálmánt és Kuti Sándort menedzserek közvetítik ki külföldi munkára, legtöbbször Észak-Amerikába, Németországba, Hollandiába, Olaszországba, Japánba. A felkelő nap országában például az a meglepetés érte Kutit és zenekarát, hogy magyar népviseletbe öltözött japán gyerekek várták őket, és sorra rendelték a magyar népdalokat. Ugyanakkor a világ más pontjain alig ismerik a cimbalmot; a pincérek elsőre gyakran éreznek késztetést, hogy megterítsék a hangszert, azt hiszik ugyanis, hogy díszes étkezőasztal.
Hiroshi Saito japán zeneszerző három éve tanul Magyarországon Herencsár Viktóriánál cimbalmozni. A két művész most együtt is fellépett a fesztiválon.
{p}
- Az én hazámban nagyon kedvelik Kodály Háry János szvitjét - meséli a japán fiatalember -, de ritkán tudják játszani, mert nincs hozzá cimbalmos. Jómagam itt jövőre cimbalomtanári diplomát szerzek, és azt követően az oszakai zeneakadémián oktatom a honfitársaimat erre a gyönyörű hangszerre.
A Föld másik feléről jött zeneszerző japán nép- és gyermekdalokból készít átiratokat cimbalomra. Minden hétvégén jár magyar táncházba.
- Imádom a magyar kultúrát - közli túlcsordult mosollyal, miközben lapogatja a hátamat. - Önöknél is, nálunk is létezik a pentaton hangsor. Ilyenje csak a legősibb kultúráknak van - jelenti ki. - Ebből is látszik, hogy lelkileg rokon nép vagyunk - és csak mosolyog, mosolyog, mint a nyári nap.
Herencsár Viktóriának, a Cimbalom Világszövetség elnökének van is oka a mosolyra, meg nincs is. Van, mert Kínától Svájcig itt a világ cimbalomművészeinek színe-java; a produkciók világszínvonalúak, ősbemutatóval dicsekedhet a rendezvény. Másfelől azonban nincs ok az örömre, mert mindez valahogy méltatlan körülmények között zajlik. Nem szeretném megbántani a XVII. kerületi Dózsa Művelődési Házat, de árasztja magából a hetvenes évek szocreál hervadtságát - efféle rendezvényre semmiképp sem ideális helyszín.
- Mennyi pénzből rendezték meg a nemzetközi fesztivált? - kíváncsiskodom Herencsár Viktóriánál, a fő szervezőnél.
- Négyezer svájci frankot (650 ezer forintot) kaptunk a műsor svájci blokkjára, úgy, hogy ebből még a szlovákiai Besztercebányán is fel kellett lépnünk kamarazenei kísérettel. Ezen kívül egymillió forintot ígértek a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól. Az utóbbi egyelőre az ígéret szintjén maradt. Kerülgetett az infarktus, amikor végig kellett telefonálnom a művészeket, hogy vállalják-e a fellépést szerény összegért, ami majd valamikor ki lesz fizetve... Szerencsére valamennyien a világszövetség tagjai, és átérzik, hogy bizonyos mértékig missziós munkát kell vállalnunk a cimbalom mint klasszikus hangszer megismertetése érdekében. Illúzióim persze nincsenek, hiszen megtörtént már olyan is országhatárainkon belül, hogy a Pavarotti-koncert zenekara csak egy év múlva kapta meg a gázsiját.
A sajtót nem érdekli a sokhúros cimbalom, akár világszínvonalon verik, akár nem. A fesztivál megnyitásakor ugyan felbukkant néhány kerületi újságíró, aztán se több, se kevesebb. De, ha nincs hírverés, nem lesz közönség sem. Vajon mit gondolt a svájci nagykövet, amikor beült a majdnem üres nézőtérre? Legközelebb adnak majd négyezer frankot?

Hangszerhungarikum
A cimbalom első ismert ábrázolása az időszámításunk előtti IX. századból való. Őshazája a Közel-Keleten volt. Magyarországon a XV. században jelenik meg. A XIX. században szerepet kap például Erkel Ferenc Bánk bán című operájában. Schunda Vencel József készíti el az első lábbal és pedállal rendelkező cimbalmot 1874-ben. Ez a hangszer hungarikumnak tekinthető. Stravinszky, Debussy, Bartók és Kodály műveikben igényt tartottak a cimbalom hangzásvilágára.