Anyanyelvi őrjárat

Remélem, már a címadással sikerült jeleznem, hogy ezúttal egy sajátos, de nem érdektelen nyelvhasználati kérdéssel, a -tlan, -tlen  fosztóképző használatának korlátaival szeretnék foglalkozni. A kérdés megtárgyalásának ötlete nem tőlem származik, hanem Ballai Péter levélírómtól, aki többek között ezt írta: "Ami nem látható, biztos-e, hogy láthatatlan? Nemrég hallottam a rádióban, hogy egy "hazánkban még láthatatlan film"-ről beszélt a riporter. Pedig ez a film nem láthatatlan még hazánkban sem, csupán nem láthatjuk, mégpedig azért nem, mert még nincs itt nálunk. Láthatatlan az, ami itt van előttünk, de annyira homogénen fényáteresztő, hogy semmilyen szögből, semmilyen segédeszközzel nem látható."
Ugye, érdekes fejtegetés? És helyes is, noha ezt a finom megkülönböztetést még szótáraink sem teszik meg. Ilyen gazdag a nyelvünk, ennyire alkalmas apró árnyalatok kifejezésére is. Ha ez csupán egyedi eset lenne, nem is hoztam volna szóba. De korántsem az. Hogy erről olvasóinkat is meggyőzzem, bemutatok néhány szintén nem kitalált, hanem valódi, az életből ellesett példát.
Egy televíziós adásban valakiről - egy énekesről - ezt mondták az ítészek: gátlástalanul énekelt. Nem azt kívánták érzékeltetni e szóhasználattal, hogy valamilyen féktelen, gátlástalan fickóról van szó! Csupán azt akarták jelezni ezzel a szóval, hogy az illető fesztelenül, félénkségtől és mindenfajta merevségtől mentesen énekelt. Nos, akkor valójában nem gátlástalanul - ugyanis ezt könnyen félre lehet érteni -, hanem gátlás nélkül énekelt a dalnok!
Másodjára egy megyei napilapból idézek: "Aláhúzta: nemcsak cége, de más magyar és nyugati vállalat kamionjait is oktalanul zaklatják az orosz vámosok." Oktalanul? Ez azt jelenti: 'ostobán, meggondolatlanul'. Elismerem, az efféle zaklatás tekinthető oktalanságnak, meggondolatlanságnak is, de mégis elegánsabb, tárgyilagosabb lett volna az oktalanul helyett ezt írni: ok nélkül.
Harmadik példám szintén egy megyei lapunkból való. Ezúttal azonban nem egy egész mondatot idézek, csupán egy cikkcímet, ezt: Olvasatlan németek. Gondoljuk végig együtt, miről is szólhat a cikk! Először talán az juthat eszünkbe, hogy az írásban szereplő németek kimaradtak valamilyen számlálásból, azaz nem tudták "megolvasni", megszámlálni őket. De arra is gondolhatunk, hogy talán olyan német írókról szól, akiknek a műveit senki sem olvassa. Jogos ez a vélekedés is, mivel a tárgyas igék -tlan, -tlen képzős származékai általában szenvedő értelműek. A fűtetlen szoba olyan helyiség, amelyet nem fűtöttek be, a kiadatlan regény olyan mű, amelyet nem adtak ki, s így az olvasatlan író olyan alkotó, akit senki sem olvas. Ám egyik feltételezésünk sem "talált". A cikkből az derül ki, hogy Németország lakosainak 30 százaléka egyetlen könyvet sem olvas el évente, további 18 százalék is csupán egyet, azaz hogy a németek ritkán vesznek könyvet a kezükbe. Hogy a cím valóban erre utaljon, az Olvasatlan németek forma helyett ez kellett volna: Nem olvasó németek!  Mint ahogy - ezt már záró megjegyzésül mondom, a most következő példa sajnálatos időszerűsége miatt - a munkátlan sem azonos a munkanélküli-vel. A munkátlan ugyanis azért nem dolgozik, mert vagy nincs rá szüksége, vagy nem fűlik hozzá a foga. A munkanélküli, legalábbis a munkanélküliek többsége ezzel szemben azért nem, mert nem kap munkát. Ez a kettő ugyanúgy nem azonos egymással, mint ahogy cikkem többi példakettőse sem.