Nagyobb lesz a Kis-Balaton

A Kis-Balaton valaha a Balaton szerves része volt, az útleírások járhatatlan mocsárként említették. Az elmúlt évszázadokban az aszályos, árvizes időszakok váltakozásával számtalanszor átalakult a terület arculata: a mocsár egyszer visszahúzódott, másszor előretört. Mivel a Balatont ősi ellenfele, a Zala folyó ezen a részen támadhatta leginkább, lassan feltöltötte hordalékával. A XIX. században olyannyira megváltozott e terület vízrajza, hogy a korabeli térképeken megjelent a Kis-Balaton elnevezés. Száz éve még majdhogynem háborítatlan volt itt a vízi világ; kócsag és kanalas gém mellett például pelikán és daru is tanyázott ezen a tájon.
Az elmocsarasodott, nádasokkal borított terület egy részének lecsapolásával, illetve a Zala szabályozásával elkezdődött a Kis-Balaton zsugorodása.
A természet rendjének megzavarása megbosszulta magát: a változatos halállomány és vízimadárvilág megtizedelődött.

{p}
Ahogy szűkült a mocsaras terület, úgy fogytak a madarak, a pelikán és a daru pedig végleg eltűnt. A veszély láttán az ornitológusok már a múlt század elején kérték a nádrengeteg védelmét, ám óhajuk sokáig süket fülekre talált. Végre 1951-től  fokozottan védett területté nyilvánították. Mivel a Kis-Balaton nem tudja kiszűrni a Zalán érkező valamennyi szennyezést, annak egy része lerakódik. (Jóllehet a húsz éve működő vízvédelmi rendszer a vízügyi szakemberek szerint hozzájárult a tó vízminőségének javulásához.) A további tisztulást segítő második ütemben a folyó anyagtartalmát visszatartják a tó előtt, ilyenformán a rendszer kiépítésével a természet elegendő  időt kap a szerves anyagok feldolgozásához. Az előreláthatóan uniós társfinanszírozással megvalósuló beruházás nyomán változatosabbá válik a Kis-Balaton vízi világa.
A szervesanyag-terhelés kiszűrése mellett elengedhetetlen az értékes élőhelyek és fajok megóvása. A szakemberek ezért nagyon fontosnak tartják, hogy megmaradjon, sőt bővüljön a természetes növénytakaró, megjelenhessenek az elmúlt évtizedekben jóformán nyomtalanul elenyészett, időszakos vízborítású területek, amelyek sokszínűvé varázsolják az élőhelyeket. Mivel a gazdag növényzetű, változó partvonal, a kisebb-nagyobb vízfelületek, szigetek igen sok fajnak nyújtanak jó életfeltételeket, megőrizhetők azok a kiemelt jelentőségű fajok és társulások, amelyek a védetté nyilvánítás alapjául szolgáltak.

Madarak, halak
A madarak közül egyebek mellett a réti sas, a cigányréce, a nagykócsag, a kiskócsag, a nyári lúd élőhelye a Kis-Balaton, de énekesmadarak egész sora is tanyázik itt, mint például a kékbegy, a fülemülesitke, a nádirigó vagy az újabban megjelenő berki poszáta.
A helyreállítással őshonos halfajaink élettere is megnő: a változó partvonal kedvez a csukának, a keszegféléknek az elmúlt időszakban terjeszkedő ezüstkárásszal szemben. Mivel hallépcsők kialakítását is tervezik, esély van rá, hogy a Kis-Balaton a balatoni halak halbölcsőjévé váljon.  A bennszülött, csak Kárpát-medencei fajok, mint például a halak közé tartozó lápi póc, valamint az északi pocok megóvását szintén segíti az elárasztás. Nem új fajokat költöztetnek tehát a térségbe, hanem a meglevőket óvják meg, és segítik a közelmúltban eltűntek - például a kanalas gémek - visszatelepülését.