Színek és szavak

A múlt század hatvanas éveiben egy kaliforniai tudós, Paul Kay 98 nyelvben vizsgálta meg, hogy melyikben hány kifejezés létezik az egyes színekre. Talált olyan nyelveket, amelyekben csak a fehér, a fekete, valamint a piros volt jelen, olyanokra is bukkant, amelyekben ez kiegészült a naranccsal, és persze akadtak olyanok is, amelyekben a szivárvány valamennyi színére létezik külön szó. A nyolcvanas években Kay angolul beszélők és a mexikói tarahumara indiánok körében végzett összehasonlító vizsgálatot. Az indián törzset azért választotta, mert a törzsbeliek a kék és a zöld színre nem használnak külön szót a nyelvükben. Azt találta, hogy a kék és a zöld színkategórián belül az angolul beszélők hasonlóbbnak látták az egyes árnyalatokat, mint az indiánok, ugyanakkor a kategóriahatáron, ahol a zöld átmegy a kékbe, nagyobb különbségeket érzékeltek. Ez volt az első olyan tanulmány, amely arra engedett következtetni, hogy a nyelv befolyásolja a színérzékelést. Kay kollégáival ezt a vizsgálatot folytatta most tovább, kísérleteibe azonban beleépítette a modern idegtudománynak azt az ismeretét, hogy a nyelv, a beszéd, az olvasás, a tárgyak megnevezésének képessége az agy bal féltekéjében székel. A kutatók arra gondoltak, hogy ha a nyelvi kategorizáció (esetünkben a színek megnevezésének a képessége) csak a bal agyféltekében zajlik, akkor a két félteke között különbséget fognak találni az érzékelésben.
Kovács Ilona látáskutató a Magyar Rádió Szonda című műsorában elmondta, hogy az önkénteseknek egy középen elhelyezett pontra kellett rögzíteniük tekintetüket, mert ez az elrendezés garantálja, hogy ami ettől jobbra van, azt a nyelvi félteke érzékeli, és fordítva. Ezután kis zöld pöttyöket vetítettek nekik, amelyek közt időnként megjelent egy még zöldebb vagy egy kék pötty. A kísérleti személyeknek azt kellett megmondaniuk, hogy az eltérőt, azaz a "zöldebbet" vagy a kéket melyik oldalon érzékelték. Azt találták, hogy a bal agyfélteke mindig gyorsabban találta meg a kéket, mint a jobb, miközben az eltérő zöld árnyalat érzékelésében nem volt különbség. A (szín)kategóriahatáron tehát a nyelvi bal agyfélteke gyorsabban reagált, nagyobbnak érzékelte a különböző színek hullámhosszbeli különbségeit, pedig a "zöldebb", illetve a kék pötty - hullámhosszát tekintve - pontosan ugyanannyira tért el a többi zöld folttól. A kísérlet következő részében a színfelismerési feladat közben a részvevőknek számokat kellett ismételgetniük, ily módon a bal agyrész figyelmét elvonták a színérzékeléstől. Ez esetben a két agyfélteke teljesítményében nem volt különbség. Kovács Ilona szerint ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy a nyelv képes befolyásolni a színérzékelést.
(A Magyar Rádió Szonda című műsora alapján)