Telepi csodák

Például amikor egy csodagyógyító futott be hozzánk, és csurig volt az egész kultúrotthon, akkor jó, hogy legalább én észnél voltam. A Tolókerekes Lacikán akarta bemutatni a tudományát a híres néger hályogkovács, és hála Istennek, hogy a Csók Feri, a Jordán Tibi meg én nem ájtatosodtunk át a gyönyörűségtől. Rajtunk kívül mindenki azt óbégatta, hogy halleluja. Azt parancsolta Lacikának a borzasztóan pösze keserecsoki, hogy "kejj föj és jájj". Lacika meg fölkelt a kerekes kocsiból. Szerencsére a Csók Ferinek föltűnt, hogy olyan csálén áll a válla szegénynek. Eladdig ugyanis egyedül a válla és a jobb karja volt valamelyest normális, hát ha már ottan is gellert kap, mi marad benne szép? A Feri odaszaladt tüstént, hogy hátba taszítsa Lacikát, csak ne valljon már szégyent a népek előtt, ha már ilyen táltos csikó lett belőle. Másnap azt írta a Népújság, hogy "K. Ferenc számára közelről egyértelműnek tetszett a felfüggesztés". Ez nagyon kacifántos, igazából az történt, hogy a Feri odaugrott, aztán látta, hogy a Lacika lóg. Horgászzsinórral cibálják föl a magosba, valójában annyira emelkedik magától, mint a targoncavillán szendergő exportparadicsom. Volt nagy megrökönyödés, amikor a pillekésével megszabadította. Mondjuk, hogy ne legyen csalódás, mégis lett igazi bibliai esemény is. A Jordán Tibi kitalálta, csak meg kéne nézni, tud-e vízen járni a szent szerecsen vitamin, ha már ekkora ésszel van, hogy feldamilozta a plafonra a Tolókerekes Lacikát. És akkor a borzasztó sikoltozás közben kisétáltunk a Tehenes Icuka kocsmája mögé, aztán hangosan hallelujázva beleirányítottuk Isten sötét küldöttjét a tóba. Ottan tessen brillírozni, ha tetszik.
Na de már... Lassan a temetőben sincsen kedve senkinek se zokogni, mióta strucctelep lett a halottasházzal szemben. Elsétálgatnak a kopasztott struccok a karámban, kísérik a menetet egészen a kőkeresztig. Jönnek fegyelmezetten, komoran puffan a lábuk a homokban. Fura arcuk van, nem természetes, nem igaz, hogy ilyen madarak már a paradicsomban is lettek volna. Hol van az a Bibliában, hogy "és a temetésen arra sétált két frissen kopasztott strucc"?
Megsúgom: más is zavarja a teljes átlényegülést. A legfontosabb, hogy hisz-e az ember Isten földi közvetítőjének, vagy nem hisz? Én hiszek. A telepnek nincsen papja, de a városból kijár egy. És még sose bukott le. Akkor pedig neki van igaza. Pontosabban igaza van. Kérdezik, azt feleli, ott se volt. Temetett éppen, ezt mondja mindig. Ki köpi be, hogy nem - a halott? Egy férj se tudta még utolérni soha - akkor meg? Kiválóan viszi át egy ugrásra a drótkerítést, sőt állítólag két sor szögesdrót se jelent neki akadályt. Száraz néni szerint, aki a testneveléstanár az általánosban, kár volt veszni hagyni egy ilyen elképesztő magasugró tehetséget, mint amilyen az atya. Én meg azt mondom, nagyon is príma dolog, hogy ezt a szent hivatást választotta, mert amíg el nem kapják, senki se bizonyíthatja be, hogy úgy zakatol más feleségén, mint egy zárlatos búvárszivattyú. Ráadásul minden kergetés után olyan erélyes bűnbánatot tart a misén, hogy az egész falu magába néz. Olyankor döng a hangja prédikáció közben, ezért vasárnap délelőtt azok is benéznek Tehenes Icuka kocsmájába a nagy lelkifurdalás miatt, akik egyébként nem szoktak. Olyankor mélyen megbánok mindent, Icukával kikapcsoltatom a tévét, pedig benne van a kábel, és a Romanticán éppen a nagymise után megy a Carlos Gonzales Santiago, az elveszett ikerfiú, aztán mélyen gondolkodunk. Jordán Tibi az asztalra teszi a pattintott üvegszemét, és pucolgatni kezdi. Ho, nézd már, mondja jó hangosan, és jól összeköpködi, milyen sáros ez a golyó már megint.