Időutazás a kultúra fővárosában

Nincs is olyan messze 2010, mikorra a sokak által Magyarország déli ékszerdobozának tartott Pécs fővárossá léphet elő. Ráadásul nem is akármilyenné: Európa kulturális térképén kap előkelő helyet. Munkatársunk képzelt utazásra hívja az olvasót.

KultúraKemény Krisztina2006. 02. 24. péntek2006. 02. 24.
Időutazás a kultúra fővárosában

E sajátos hangulatú déli város mindig is büszke volt kultúrájára - és valljuk be: nem alaptalanul. A sétatér árnyas fái meg az előtte magasodó négytornyú bazilika körül feltárt ókeresztény síremlékeket nemrég az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. A Káptalan (vagy ahogy a helyiek nevezik: "Múzeum") utcában olyan értékek érik egymást, mint a Csontváry-, a Vasarely- vagy a Zsolnay-múzeum. E városban működik az ország legnagyobb létszámú egyeteme. Nyaranta, az országos színházi fesztivál alkalmával magyar Cannes lesz belőle: mediterrán klímájú, zsongó belvárosában, ahogyan a nemzetközi filmfesztiváljáról híres Azúr-parti városban a világsztárok, az ország legismertebb színészei korzóznak. Pécsett tartják a Kamera Hungária televíziós műsorfesztiválokat is. Igaz, a rendezvény helyszínéül szolgáló Uránia mozit életveszélyes mennyezete miatt - szerencsére még időben! - bezárták, de a március eleji kezdésre minden bizonnyal elkészülnek felújításával.
De hagyjuk a jelent, tekintsünk inkább a jövőbe, tartsanak velem egy kis időutazásra! Kétezer-tízben járunk. Először a belváros keleti peremén elhelyezkedő Balokány-liget felé vesszük az utunkat. A néhány éve (mondjuk, 2006-ban) még rémesen lepusztult, romos épületekkel tarkított, elhagyatott közpark ekkorra újjáéled. Tiszta vizű tó és szökőkutak tagolják, mögötte a huszonegyedik század kiemelkedő épületcsodája, a vadonatúj Nemzetközi Zenei és Konferenciaközpont magasodik. A parkban sétáló vendégek nem csupán a rangos rendezvények, komolyzenei, jazz-, világzenei vagy popkoncertek miatt érkeznek. Önmagában az épület látványa is idevonzza a turistákat, közelről és távolról egyaránt. A Balokány-ligetből kitekintve sem akarok hinni a szememnek: az egykor gettósodott környéken nyoma sincs a putriknak, helyettük négycsillagos szállodák és vendéglátóhelyek szegélyezik a közteret.
{p}
Feldobódva folytatjuk sétánkat az új Zsolnay Kulturális Negyed felé. Valaha csak Zsolnay gyárnak hívtuk - emlékszem vissza -, de hol van már 2006! Akkor még szürke monstrumként ékelődött a város testébe ez a hatalmas, zárt épületegyüttes. Város volt a városban, hiszen egy még régebbi múltban nemcsak termelés folyt a területén, de ott élte mindennapjait (teniszpályástul, óvodaépületestül, trópusi üvegházastul és gyönyörűséges parkostul) a gazdag Zsolnayék mellett az összes munkáscsalád is. Most végre megnyíltak a kapuk, és még a pécsieknek is leesik az álluk attól, ami itt eléjük tárul. Teljes pompájukban helyreállított historista stílusú épületek és ipari műemlékek fogadják a negyedbe szabadon besétáló embereket. Az épületekhez biggyesztett sufnikat lebontották, az eredeti állapotukban rekonstruált műemlékekben szállodák, hangos kávézók és bárok működnek. Ide költözött a Bóbita Bábszínház, és itt működik az egyetem művészeti karának néhány műhelye is. Divattervezők, zenészek, grafikai stúdiók és irodák népesítik be a felújított komplexumot, az egykori gyár déli területének ipari műemlék épületét pedig a Kortárs Művészeti Központ foglalja el színpadostul és oktatási terestül. Bárki szabadon megcsodálhatja a park üvegházának trópusi növényzetét. A legnagyobb attrakció azonban az interaktív ipartörténeti témapark. Hogy ez micsoda? Fantasztikus, futurista teret képzeljünk magunk elé - ez volt a gyár egykori laboratóriuma. Valamikor nem kevesebbre, mint a félelmetes égi jelenségek, a villámok szimulálására volt hivatott. Itt tesztelték ugyanis, hogy a Zsolnay kerámia ellenáll-e az időnként mennydörgő Jóisten haragjának. Az egykori laboratóriumba most már bárki bemerészkedhet, aki szeretné átélni, milyen érzés támadhat az emberben egy űrhajóskiképző központban.
Az élettel teli, zsongó kulturális negyedet elhagyva a szintén újonnan létrehozott nagy kiállítótér felé vesszük az irányt, ahol elképzelhető, hogy történetesen éppen egy iszlám művészeti kiállítást láthatunk. A régi Vármegyeháza nagy barokk épülete 2006-hoz képest ugyanis új szárnnyal bővült, és teljes renováláson esett át. Most már bármilyen nagy nemzetközi vándorkiállításnak - mint például az impresszionistáké volt - helyet adhat. Ennyi ámulat után az olyan "apró" változásokat, mint az úton-útfélen feltörő felszín alatti vizek, újjávarázsolt kutak, patakok, szökőkutak, az újonnan kialakított sétálóutak, gyönyörűvé rendezett közparkok, épülethomlokzatok, a külvárosi részeket is érintő tematikus (például vízi, közlekedési, kaland-, építő, képességfejlesztő vagy sportolásra alkalmas) játszóterek, már-már természetesnek vesszük. Lám-lám! Mit tesz négy év, negyvenötmilliárd forint, no meg egy jól csengő cím, ami így hangzik: Európa Kulturális Fővárosa! Az időutazást azonban józan szakértői hang töri meg: Vigyázat, mindez csak elképzelés! A tervek megvalósulása még sok külső tényezőtől függ. A lehetőség mindenestre adott, a többi négy év múlva kiderül.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek