Mozaik

Sejtpusztító gén a madárinfluenza vírusában
Amerikai kutatók minden jel szerint magyarázatot találtak arra, mi okozza a madárinfluenzától fertőződött emberek halálát. A memphisi St. Jude kórház kutatócsoportjának minapi bejelentése szerint a megbetegedést okozó H5N1 vírusban sejtromboló gén van jelen, és elsősorban ez a felelős azért, hogy immár több mint nyolcvanan bele is haltak a madárinfluenzába szerte a világon. (A tudósok szerint a gén jelen volt a spanyolnátha vírusában is, amelynek fertőzése több millió ember halálát okozta 1918-ban.) Ez a gén egyébként hiányzik a bennünket hagyományosan megbetegítő influenzavírusokból, ezért nem halálos kimenetelű a fertőzésük. Az amerikai kutatócsoport most azon dolgozik, hogy föltérképezze az összes ismert influenzavírus génállományát, s remélik, hogy közben arra is fényt deríthetnek, miként terjed át a fertőzés az állatról az emberre. Az új ismeretek birtokában pedig könnyebbé válhat az olyan gyógyszerek kifejlesztése, amelyek hatékonyabban vethetők be a vírusok elleni küzdelemben.

Titkos zsinagóga Portóban
A portugáliai Porto városában egy többemeletes épület fölújítása során rejtett bejáratra bukkantak. A régészek megállapították, hogy az elfedett nyílás egy titkos zsinagógához vezet, amelyet a XVI. században építettek a legnagyobb titokban. A templom valójában egy alagútból állt, amelynek a végében helyezték el a díszes Tóra-tartót. A titkosság nagyon is indokolt volt, hiszen a zsinagóga az 1506-os lisszaboni pogrom után épült, amelynek során háromezer zsidót gyilkoltak meg. (Az előzmény: ekkor hoztak olyan rendelkezést a portugál zsidóság számára, hogy térjen át katolikus hitre vagy hagyja el az országot.) Miként a most fölfedezett templom is bizonyítja, titokban sokan továbbra is gyakorolták zsidó vallásukat.

A tengeri halak védelmében
Az Európai Unió csökkentette az idei esztendőre az egyes tagországoknak jóváhagyott lehalászási kvótát, és egyúttal megrövidítette a lehalászási évadot is. Mindezt azért tette, hogy megakadályozza a veszélyeztetett halfajok kipusztulását, amelyek közé napjainkban már olyanok is tartoznak, mint a közönséges tőkehal vagy a hering. A korlátozás nem vonatkozik például a garnélákra, mert azoknak még bővében vannak a tengerek.

Új veszélyek a Bajkál-tónál
Nem elég baj, hogy egyre kisebb a kiszáradó tó, ehhez még újabb gondok is társulhatnak. A legutóbbi tervek szerint ugyanis a kelet-szibériai olajvezeték alig egy kilométerre halad majd a Bajkál-tó partjától, amely még így is a világ egyik legnagyobb édesvízkészletét rejti magában. A Greenpeace oroszországi szakértője szerint, ha véletlenül eltörik a cső, akkor húsz perc alatt akár négyezer tonna olaj is a tóba kerülhet.  Ehhez képest apróság, hogy a vezeték egy madárrezervátumon haladna át, a nagyobb baj, hogy hetven kilométer hosszan erősen földrengéses területen haladna. A leghevesebb ellenállást azonban a töltőállomás kijelölt helyszíne váltotta ki a környezetvédők sorában. Ezt ugyanis a tervek szerint a vezeték csendes-óceáni végén lévő Perevozsnaja-öbölben építenék föl. Márpedig az öböl és környéke egyike annak a néhány kiemelt területnek, amely még őrzi Eurázsia biológiai sokféleségét. (Egyebek mellett: az egész földkerekségen csak itt él a világ legritkább macskaféléje, a távol-keleti mandzsu leopárd néhány megmaradt példánya.) A környezetvédők szerint a töltőállomás kiépítése, a hatalmas olajszállító tankerek állandó jövés-menése fölforgatná a vidék élővilágának nyugalmát.