Apai vétkekkel megverve

A tudomány művelőit régóta foglalkoztatja a káros szülői szenvedélyek hatása az utódnemzedékre. Amíg nem vált ismertté az ember géntérképe, az alkoholista apák utódaiban jelentkező gyakoribb iszákosságot a rossz példa hatásával magyarázták. De már akkor is sejtették, hogy emögött valami több is megbújhat. Ez a "több" egy olyan anyag formájában mutatkozott meg a kutatók előtt, amelyet az alkoholista apák fiúgyermekei szervezetében fedeztek föl, s amely alkoholszomjat vált ki bennük. A következmény pedig: az iszákos apa gyermeke eleve nagyobb, ellenállhatatlanabb késztetést érez az alkohol iránt, mint az, aki ilyen tekintetben tiszta lappal indult. Napjainkban az ember genetikai állományának ismeretében egyre inkább fény derül a káros szenvedélyeknek az örökítőanyagban előidézett változására, ami előrevetíti a szenvedélybetegségek káros következményei örökletes továbbadásának lehetségességét.
Epigenetikai tényezőknek nevezik a tudósok azokat a géneken kívüli környezeti hatásokat, amelyek befolyásolják az öröklődési állományunkat. A minket körülvevő valóságos, konkrét környezeten kívül például a sejtmag környezete, az azt körülvevő sejtplazma is ilyen epigenetikai jellegű. Kísérletek bizonyították, hogy a sejtplazma összetétele hatással van az újraprogramozásra is. Hogy hogyan? Amikor például az ivarsejtek egyesülése következtében megindul a sejtosztódás (amelyből majd egy új élet, egy gyermek születik), a sejtplazma hatása érzékelhetően megmarad, azaz a sejtek egyesülésével nem törlődik teljesen a múlt, nem indul teljesen tiszta lappal a magzat.
Annak megválaszolása, hogy bármilyen ártó külső hatás pontosan hogyan hagy nyomot a génállományban, még további vizsgálódásra szorul. Lehet, hogy a válasz az úgynevezett metilációban rejlik. Tudni való, hogy az óriás DNS-molekulát alkotó kromoszómákra és kisebb egységeikre, a génekre nagyon változatos formában egészen kis molekulák (függelékek) kötődnek, amelyek sajátos formájukkal, egyedi mintázatukkal befolyásolják a szervezet működését. Ennek a függeléknek a DNS-molekulán megjelenő formája az úgynevezett metiláció. Az ivarsejtek egyesülése útján újraprogramozott sejt tulajdonságai pedig - azon belül is a külső hatásokra érzékeny sejtplazma anyagi minősége - nagymértékben függnek e függelékek számától és mintázatától.
Eszmefuttatásunk alátámasztására álljon itt az a kísérlet, amit a kilencvenes években végeztek Angliában. Újszülött babákat és családjukat vonták be a vizsgálatba. Az apák közül több mint ötezren dohányoztak, 166-an már tizenegy évesen is szívták a cigarettát. (Az ilyen szervezet az átlagosnál is érzékenyebb és támadhatóbb.) Amikor a kutatók összegezték a dohányzás férfiágon tapasztalt egészségügyi következményeit, megállapították, hogy a korán (már tizenegy évesen) dohányzó férfiak fiai az átlagosnál kövérebbek voltak, miközben lányaikra ez nem volt érvényes. Vagyis fiaikban sem maradt (rossz) következmény nélkül az apák káros szenvedélye.