Csúcstechnológiák versenye

Kis túlzással igaz: ahogy a második autót is megalkotta az ember, azóta versenyezteti őket egymással. Az ilyen céllal szervezett első "futamokat" az ezernyolcszázas évek végén indították, napjaink legnagyobb autós versenyeseménye pedig az 1947-ban alapított Formula-1 (közkeletűbb nevén a Forma-1), amelynek égisze alatt rendezik 1950 óta a világbajnokságokat. Az idén március 12-én az arab világ egyetlen, ám igen gazdag szigetállamában, Bahreinben rajtolnak a különféle gyártók versenyautói, válogatott pilótáikkal.

KultúraValló László2006. 03. 10. péntek2006. 03. 10.
Csúcstechnológiák versenye

A mai Forma-1-es kocsik valamennyien a csúcstechnológiát képviselik, mindenekelőtt a sebesség, a megbízhatóság és a biztonság tekintetében. A szabályok szigorú föltételeket írnak elő a részt vevő autók számára, így - mivel a gyártók a lehetőségeket maximálisan kihasználják - a kocsik nagyjából azonos technikai szinten állnak. Ilyen körülmények között érvényesülhet, sőt döntővé válhat a pilóták fölkészültsége, egyéni vezetési képessége arra nézve, hogy melyikük viszi győzelemre a csúcsautót.
A Forma-1-es gépkocsin a legföltűnőbb az alacsony, széles karosszéria. Mert hiába az egyre erősebb motorok, a légellenállás még azokon is fölülkerekedik, így a hozzá való alkalmazkodás legalább akkora szerepet kap a konstrukciókban, mint a teljesítmény. A kocsi első és hátsó légterelői (szárnyai) lefelé ható erőt váltanak ki: az autót az útra szorítják, ami által a gumik is jobban tapadnak a felületen. Másfelől azonban alapkövetelmény, hogy a versenyautó minél könnyebb legyen, ami főként a jó gyorsulás miatt fontos. Ezért a kocsik karosszériáját különlegesen könnyű és erős szénszálas vagy méhsejt szerkezetű anyagból készítik.
A Forma-1 előírásainak megfelelő motor tízhengeres, három liter hengerűrtartalmú és benzinüzemű. Semmiféle teljesítménynövelő kényszerfeltöltés (kompresszor vagy turbó) nem használható. Mivel a fordulatszám a 18 ezret is eléri percenként, és ezt az igénybevételt aligha viselnék el az acélrugók, helyettük túlnyomásos pneumatikus szeleprugók működnek. A szupermotor szuperüzemanyaggal "él": 99-es, 100-as oktánszámú benzinnel, amely nagy energiatartalmú, gyorsabban ég, és nagyobb teljesítményt vált ki, mint az alacsonyabb oktánszámú. Az üzemanyagtartály égésnek ellenálló, impregnált gumiból készül.
Nem mindennapi a versenyautók hűtőrendszere sem. A motor töméntelen hőt termel, csökkentésére két hűtő kell, és persze a menetszél is segít. (A rajtnál álló kocsik motorja azért robban le olykor, mert menetszél nélkül percek alatt túlmelegszik.) Különleges a kormányszerkezet is: maga a kormánykerék kivehető, hogy a pilóta könnyebben szállhasson ki és be. A volán egyben az autó "agya", vezérlési központ is. Amellett, hogy irányban tartja a gépkocsit, a rajta elhelyezett tucatnyi gombbal ellenőrzi a pilóta a jármű műszaki állapotát, ezek nyomogatásával végzi futam közben a legsürgetőbb beállításokat, kiigazításokat. Ami, háromszáz kilométeres óránkénti sebesség közben, egyáltalán nem gyerekjáték. A sebességváltó félautomata, hét előre- és egy hátrameneti fokozattal. A gázpedál elektronikusan vezérelt (a vezető csupán egy potenciométert nyomkod), a pillangószelepeket nem bowden, hanem az elektronika nyitja. Az autó féktárcsái karbon-kerámiából készülnek, üzem közben 600-800 Celsius-fokra is fölizzanak. (Az első és hátsó futómű külön fékkörre kapcsolódik.)
Minden versenyautót fedélzeti kamerával (kamerákkal) is fölszerelnek, amelye(ke)t például az első és a hátsó szárnyakon rögzítenek. Az egyes kritikus helyzetek kiértékelésében, illetve a balesetek okának kiderítésében játszanak fontos szerepet.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek