Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Szombatonként a Megasztár zsűritagjaként mond véleményt az ifjú tehetségekről. Volt kulturális rovatvezető, filmkritikus, rádiós - és még sok egyéb. Ahogy állítja: tizenöt év után kiutálták a sajtóból. Nem sértődött ellenségeket akar gyűjteni, hanem végre pénzt szeretne keresni. Bakács Tibor Settenkedőt sokan különc figurának tartják. Ismerkedjünk meg vele.
Amikor Bakács Tibor "besettenkedett" a televízió zenei tehetségkutató versenyébe, rázúdult a "megasztáros" népszerűség. Kritikáit meglepően jól fogadta az időnként zsűriellenes nagyérdemű, miként slampos öltözékét, asztalon könyöklését, különc pólóin a rózsafüzért. Még azt a rikító műanyag szatyrot is (számítása bevált, a kamera ráfókuszált), amelyet éppen azért hozott magával, mert kelet-európaiságunk kirívó jelképe. Aki a Megasztárba keveredik (a korpa esete a disznóval) számíthat rá, hogy megeszi a bulvársajtó, lehet akárhány bölcsészdiplomája, tudományos aspirantúrája, jogi és teológiai képzettsége, évtizedes újságírói, filmkritikusi pályája. Bakács számolt ezzel.
Nemrég könyv jelent meg róla, barátja, Czabán György írta. Nagy dolog ez, különösen, ha tudjuk, talán ő az egyetlen, akinek munkakönyvében a "gépi kisütő", vagyis a pékmester titulus alatt máig is az áll, hogy esztéta.
- Aki elolvassa a Barátom, Settenkedő című kötetet, készüljön fel némi gyomorgörcsre. Érti, mire célzok?
- Gondolom, arra a meghökkentő, néhol tudatosan meghagyott trágár stílusú párbeszédre filmről, kultúráról, közállapotokról, az én baloldali kereszténységemről, ami nem jellemző a mai magyar értelmiségre. "Kolbász" barátom szerint én hülye vagyok, mert egy szeget sem tudok a falba verni. De ha Kantról kérdeznek, rohantomban is kiselőadást tartok, majd elkések, már ha egyáltalán eszembe jut, hová is indultam.
- A Magyar Narancs kulturális rovatvezetője, az Élet és Irodalom filmkritikusa, a győri Mediawave filmfesztivál frontembere volt többek között. De persze a Tilos Rádió, akárcsak a film, örök szerelemnek tűnik az életében. Hogyan került mindenféle zenei képzettség nélkül a Megasztár zsűrijébe?
- Mert kritikusnak kellettem. Kocsis Zoltán zongoraművész ért a zenéhez, én nem. Abszolút hallásom sincs, ahhoz értek, hogy embereket minősítve ráérezzek a tehetségre. Sokat nyomott a latban, hogy Presser Pici, akivel már jóban voltunk, mert korábban más utakat jártunk, közölte, csak akkor lesz zsűritag, ha én is, Bakács ugyanis, mondta, nem vesz részt gagyiban. Vállaltam azért is, mert filmkritikusként, szerkesztőként tizenöt év után kiutáltak az írott sajtóból. Nekem meg elegem lett abból, hogy pénz helyett csak sértődött ellenségeket szereztem. Döntés előtt álltam, folytatom-e az ingyenes kulturális missziót vagy eltartom a családom. Utóbbi mellett voksoltam.
- Amivel sokak szerint eladta lelkét a televíziós média ördögének.
- A Megasztárban azért fizetnek, hogy véleményt mondjak. Ezt egyetlen feltétellel teszem: soha nem szabad hazudni. Nem ám, mert akkor az ember ebben az erkölcsileg szétzilálódott országban feladja a maradék szellemi függetlenségét is. Ha nincs véleményem, feladatom sincs. Próbáljanak befolyásolni, nem lehet! A popzene piacán ezt valahogy jobban tolerálták, mint a magyar filmgyártásban. Én csodálkoztam a legjobban, hogy a véleményemmel, mintha tömegigényt fejezne ki, sokan egyetértenek.
- Ezek szerint a könnyű műfajban könnyebb lett a helyzete?
- Az olyan típusú ember, aki nem hagy belenyúlni az agyába, sehol nincs könnyű helyzetben. Emberek sorsáról dönteni egyébként is felelősség. Esztétaként is gyakran hezitáltam, helyes-e vagy sem, amit cselekszem. De láttam apámnál, aki bíró volt, úgy nem lehet dolgozni, ha az embernek állandó kételyei vannak, megtehet-e valamit erkölcsi vagy szakmai értelemben. Hullottak ám rám is bombák a Megasztárban, de nem érdekelt. Nem az a dolgom, hogy piaci pályafutásokat egyengessek, hogyha egyszer egész életemben a megvásárolhatóság ellen hadakoztam. A Megasztár jó ürügy volt, hab a tortán, hogy eltakarítsuk ezt a kellemetlen figurát a magyar kulturális életből, ha még van ilyen egyáltalán. Ahol az értelmiség kínos helyzetekben a cipője orrát szemlélgeti, amikor valaki vagy valami mellett ki kell állnia. Nekem nem tudnak semmilyen összeget ajánlani, hogy jót mondjak arról, ami nem az.
{p}
- Volt erre példa a Megasztárban?
- Egyszer egy apuka úgy gondolta, megvehető az egész zsűri, de tévedett. Ha csak az én fülembe sutyorog, figyelj, ezt a lányt vagy fiút segítsd, fizetek érte, kínosabb helyzetbe került volna. De nem csodálkozom ezen, amikor egy Magyar Narancsos "kolléga" is rákérdezett: mennyiért vagyok hajlandó egy "ilyen" műsorban szerepelni? Visszakérdeztem: szerinted mennyibe kerülök? Ez a morális személet jellemzi a magyar közéletet. A korrumpálhatóság meg az átpolitizáltság, ami egy országot képes tönkretenni. Pedig milyen élet az, ha semmi erkölcsi tartásunk, pláne bizodalmunk nincs egymás iránt? Amikor szétesnek körülöttünk dolgok, mégis az a központi kérdés, ki volt ügynök, és négy év után kik költöznek majd az új "babaházba"?
- Azt olvastam a könyvben, hidegen hagyja a politika.
- Ó, ma már igen! Sváb-osztrák, Bakács ágon magyar paraszt családból származom. Az átkosban Veszprémből Budakeszire költözött osztályidegenek, megfigyeltek voltunk. Különösen én, a szamizdatos, folyton Erdélyt járó ifjonc. A demokrácia viszont rendesen szétzilálta egyébként összetartó családunkat. Apámnak felhánytorgatták, hogy lehet egy rendes keresztény családnak ilyen lázongó, baloldali újságíró fia! Nálunk ugyanis, Dél-Amerikával ellentétben, abszurd fogalom a baloldali kereszténység. Ezért van rózsafüzér a Che Guevará-s pólómon, és ezért szeretnék egyszer Cipó lenni a Megasztárban. Elvégre pékmester is voltam, amikor a jogot otthagyva nem kezdtem a bölcsészkaron tanulni. Micsoda móka lenne, ha rázendítenék: "Itt Bakács, a teljes kiőrlésű kenyér beszél." Sajnos ezt nem hagyták...
- Hogyan fogadta a családja a televíziós népszerűséget?
- Eleinte jól, mert tizenéves lányaim rajongói a műsornak. De amikor a bulvársajtó ránk mászott, s engem, alaptalanul, összeboronáltak egy versenyzővel, kezdtek begubózni. A tinédzserek irtóznak a "cikitől", és jogosan féltik a függetlenségüket. Akkor kijelentettem a szerkesztőknek: még egy bulvárlufi, és csaó, én felállok. Azóta csend van. Annyi engedményt tettem a Bestnek, hogy legutóbb főztem nekik, amit marhára szeretek. A gyerekeim viszont, akiket már a hideg kilel ettől, elhúzták otthonról a csíkot.
- Meddig marad megasztáros? Miért Settenkedő, és lesz-e folytatása a könyvnek?
- Talán ez az utolsó. Nem akarok a tv2 saját halottja lenni. Ott a Találkozások Magazin, a Tilos Rádió, a Hunnia Filmstúdióban sajtósa lettem Sándor Pálnak, főmunkatárs vagyok az ELLE-nél, rendszeresen írok egy pozsonyi lapnak. Belekezdtem egy krimibe, és régi ismeretségünk okán tévés terveink vannak Csiszár Jenővel. Settenkedő különben a kajakom neve. Fiatalon vettem fel az apám miatt, aki Bakács Tiborként publikált jogi cikkeket, és nem akartam meglett koromra is "ifjabb" maradni. A Settenkedő Könyvek intellektuális bulvársorozatnak indul. A televíziós média olyan különc figuráiról szólna, mint például a gumicsirkés fiú, aki arról szövegel, hogy milyen filmeket szeret.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu