Kasztrált barokk szupersztárok

A templomi kórusokban egyáltalán nem, s az operaházak és színházak többségében egészen a XIX. század elejéig nem léphettek fel nők, a női szerepeket is férfiak játszották és énekelték. A barokk kor közönsége nagyon szerette a zenét, s az igényes, színvonalas előadásokon nem fogadta volna el még a tenor hangfekvést sem a női szólamokban. Ezért gyönyörű hangú, kiherélt férfi énekesek adták a szoprán szerepeket.
Egyedülálló hangú, férfiatlanított énekesek már a XVI. században megjelentek a pápai énekkarban. Bár eleinte fiúkkal énekeltették a szoprán szólamokat, ezt a megoldást hamarosan elvetették, hiszen ahogyan elérték a mutálás korát, már hasznavehetetlennek bizonyultak. (A fiúkórusokban, mint például a világhírű Bécsi Fiúkórusban ezért igen gyors a cserélődés.)  Ezért folyamodtak a kasztráláshoz: Európában a siker érdekében évente négyezer fiú jutott erre a sorsra. Ehhez is hatalmas protekció kellett, számtalan szegény családnak az volt egyetlen esélye a megélhetésre, hogy volt egy jótorkú gyermeke. Az eljárás megakadályozta a gégefő nemi érést kísérő növekedését, a mutáló hang kialakulását, a hang színének és zengésének megváltozását. Így nőttek fel ezek a fiúk. A női szoprán vagy mezzo hangmagassághoz egy felnőtt férfitüdő adta az erőt - csodálatosan szép produkciók jöttek létre, a közönség tomboló lelkesedése közepette. A siker elfeledtette a sok szenvedést, amit a nem zenekedvelő társadalom gúnyolódása, kirekesztése okozott. Azzal a sok szerencsétlen kisfiúval pedig, aki elvérzett vagy seblázban meghalt a gyakran kontárok végezte beavatkozás során, senki nem törődött.
Az operaszínpadon 1650-től kezdve tűntek fel, s a XVIII. század végéig bűvölték el hangjukkal a közönséget. A kor legismertebb zeneszerzői mind kasztráltakat foglalkoztattak. A barokk zene egyik legnagyobbja, Händel különösen ragaszkodott szerepeltetésükhöz. Megtiszteltetésnek tekintette például, ha a leghíresebb kasztrált énekes, Farinelli hajlandó volt fellépni valamelyik művében. Ez az énekes a kor szupersztárja volt. Óriási rajongótáborához tartozott V. Fülöp spanyol király, akit hangjával kigyógyított melankóliájából. A XIX. században aztán egyre inkább nők vették át a felső szólamokat. Itáliában csak 1878-ban tiltotta be XIII. Leó pápa az énekesek kasztrálását.