Megváltoznak a sorrendek

- Elfárad?
- Nem. Ha jó a darab, akkor annak minden perce élvezet. A Tizenkét dühös ember ilyen.
- Ön is dühös ember?
- Nem.
- Mi bosszantja fel?
- Az interjúk. Nem szeretem őket. Nem az én műfajom. A színésznél minden a színpadon dől el, fölösleges magyarázkodni. Elég nagy baj, ha már magyarázkodni kell.
- Az interjú egyfajta kitárulkozás? Meztelenre kell vetkőzni?
- Fogalmazzunk úgy, hogy vannak, akik kitárulkoznak, és vannak, akik meztelenre vetkőznek. Eddig is bebizonyosodott, hogy ez ügyben én nagyon rossz alany vagyok.
- A kritikákat elolvassa?
- Miért ne olvasnám el?
- Az egyik színész egyáltalán nem foglalkozik a kritikával, a másik meg mérgében megtapossa az újságot...
- Ismer ilyen kollégákat?
- Tanulni is lehet az értő bírálatból.
- Igen, szokták mondani. A mi pályánkon sok a hiú ember, nyilván kíváncsiak rá, hogy mit írnak róluk.
- Említette, hogy a színpadon minden eldől. A szerepekből, az alakításból arra is fény derül, hogy a színész milyen lehet a privát életben?
- Részben. Az csak egy szegmense a teljességnek.
- De őszinte?
- Mondjuk inkább úgy, hogy hiteles. Megpróbál az ember hiteles lenni, de hogy ez őszinte vagy nem őszinte, azt a nézőknek kell eldönteniük.
- Hogyan segíthet a döntésben?
- Jól kell játszani. Lehet a vége siker, de lehet bukás is.
- Egyszer ezt nyilatkozta: "A mi szakmánk olyan, mint a kurváké." Ma is így gondolja?
- Miért gondolnám másként? Minek áll kinn a sarkon az örömlány? Azért, hogy elvigyék egy szerelmi légyottra. A színész ugyanezt akarja: vigye el a rendező, az igazgató egy szerelmi légyottra, vagyis kapjon egy szerepet, mert máskülönben nem tud érvényesülni. Azért azt tisztázzuk, hogy a "kurva" szót én nem megbélyegző értelemben használtam.
- Egy percig sem feltételeztem!
- Ugyanolyan ősi mesterség, mint a miénk. Nem szabad lenézni.
- Szeret átváltozni? Jelmezbe bújni, s az arcát elmaszkírozni?
- Ezért jöttem a pályára. Ez ugyanaz, mintha azt kérdezné, hogy szeretem-e a színészetet. Persze hogy szeretem. Meglepődne, ha azt válaszolnám, hogy nem szeretem.
- Az átváltozáshoz kellenek módszerek? Vagy egy idő után rutinból működik?
- Ahány színész, annyiféle. Vannak átváltozó színészek, akik magukra húzzák a szerepet. És vannak olyan színészek, akik minden szerepben ugyanazt adják. De ha én ilyesmin gondolkodnék, az életben egyetlen darabot nem tudnék megcsinálni, még próbálni is képtelen volnék.
- Mindig a színészet volt önnek a legfontosabb, vagy megelőzték néha civil dolgok is?
- Nem volt módomban mást kipróbálni. Ha lenne valami érdekesebb munka, amit a szakmán belül civilnek nevezhetnénk, akkor biztosan nem hátrálok meg előle.
- Milyennek tartja önmagát? Kemény? Konok? Zord?
- Ezeket honnan vette? Ha ilyeneket nyilatkoztam magamról, akkor nagy hülyeségeket mondtam.
- Hadd tegyem hozzá: tarthatják zordnak, de én érzékenynek látom.
- Megtisztel. Gondolja csak el, ezen a pályán elérhet bárki is annyit, amennyit én elértem, ha az ember egy tuskó?! Érzékenység nélkül nem sokra viszi a színész.
- Önt nem csak színészként érintette meg a halál. Valamikor a negyvenes években egy strúmaműtét következtében pillanatokra átlépett a túlvilágba...
- Nem tartozik a kellemes élményeim közé, beszélni sem szeretek róla. Sajnos néha bejön egy-egy cvikli.
- Olyankor változik az értékrend?
- Amikor az embert baj éri vagy beteg lesz, a fontossági sorrendek megváltoznak, nagyon megváltoznak. Bizonyos kérdésekben többnyire csak akkor lehet dönteni, ha már közelről érezhető az életveszély.
- Súlyos betegség esetén döbbenten átértékeljük a dolgainkat...
- Ezt akarom én is dadogni.
- Jó látni, hogy hatalmas energiával, teljes erőbedobással dolgozik.
- Persze. Próbálok, játszom, filmezem. Legutóbb Sándor Palival forgattam a Noé bárkáját, nagyszerű partnerekkel, Törőcsik Marival, Kállai Ferivel.
- Magányos színész?
- Miből gondolja? Most a Nemzeti Színház tagja vagyok. Különben is, akit folyamatosan ellátnak feladatokkal, az miért lenne magányos?
- Foglalkoztatta valaha is a külseje?
- Rengeteget. Rendkívül hiú ember voltam és vagyok. Régebben azért másképp néztem ki.
- Jellegzetes arcfelépítése nem zavarta?
- Abból élek, uram! Felesleges töprengeni azon, hogy szép vagyok-e vagy csúnya.
- Hajdanán sűrű életet élt. Mára lecsendesedett a világ ön körül?
- Természetesen. Hetvenen túl már léteznek fizikai korlátok is. Csak nem képzeli, hogy még mindig a régi vagyok?