Repülnek a csipkecsodák

Csipkeházban csipkemúzeum és csipkevarró műhely. Most minden teremben nagy a nyüzsgés, nemzetközi a találkozó. Tizenegy országból jöttek össze a megszállott csipkések, javarészt túl a nyugdíjkorhatáron, kedves, idős hölgyek. Azt is elfelejtik, hogy fáj a derekuk vagy dagad a bokájuk. Életvidámak mindannyian, nyilván ilyenek a csipkekészítők a földkerekség minden táján. Hatvannál is többen vannak, s ha csak egy helyben ülnek is, akkor sem unatkoznak, mert van miről beszélgetniük - persze a csipkevarrásról meg a csipkeverésről. Mert az nem mindegy: varrni vagy verni. A hagyományokon múlik minden, nem szabad összetéveszteni a technikákat. Halason például varrják, tűvel és cérnával, mindent a kéz csinál, ezért egyedi a világ csipkéi között. Ahol pedig verik, úgy mint az osztrákoknál, a hollandoknál, ott boszorkányos tempóval pörgetik ujjaik közt a verőpálcákat.
A csipkeház vezetője, Kiliti Zsuzsanna a csipke bűvöletében él. Nem is tudom, létezik-e számára egyéb szenvedély. Évekkel ezelőtt még arról beszélgettem vele, hogy nincs igazán kihasználva a csipke adta lehetőség a városában. Azóta nagyot haladtak előre. Ehhez szenvedély kell, ami az igazgatónőnél bámulatos, és talán irigylendő is. Telefonál, szervez, szaladgál, tolmácsol, kiállítást rendez - alig tudom tartani vele a tempót, amikor a délelőttömet a csipkésekre szánom. Hetedik alkalommal hozta össze a nemzetközi csipkekiállítást. Az idén "A világ, amiben élünk" volt a téma, s szép számmal érkeztek a pályamunkák, ilyenek is, olyanok is. Színvonalát és mondandóját értve olyan változatosak a művek, mint a világ, amiben élünk, mindenki tudta hát a feladatát. Némelyik csipketünemény rakoncátlankodik, nincs jól felragasztva, lepottyan a falról, de pillanatok alatt ott terem a tárlatrendező, és rutinos mozdulatokkal megoldja a galibát.
Ebben a digitalizált világban életben tudnak-e maradni a kézműveshagyományok? Kiliti Zsuzsanna erősen bólogat. Ki hinné, hogy Magyarországon több mint háromszáz csipkekészítő szorgoskodik, Debrecentől Szolnokon át Sopronig. Európában ugyancsak élnek a tradíciók, hogy csak a belgákat, a franciákat, a spanyolokat, a németeket és a horvátokat emlegessük. És természetesen az íreket, akikről mindjárt több szó is esik. Rivalizálásnak nyoma sincs, mindenki csinálja a saját csipkéjét, saját nemzeti jellegzetességekkel. Természetesen mindenki a magáéra büszke, de természetesen megcsodálják az avignoni meg a halasi csipkét is. A lényeg a kézimunka összetartó, közösségformáló erejében (is) rejlik. Mert a csipkevarró és csipkeverő asszonyok bizony rendszeresen találkoznak.
Az ír hölgyek például havonta egyszer jönnek össze országuk déli csücskében. Csütörtöktől vasárnapig semmi mással nem foglalatoskodnak, csak a csipkevarrással. Kihasználják az időt: míg böködik a varrótűt, fogyasztják a leheletvékony cérnát, elbeszélgetnek, előkerülnek a legjobb történetek, sőt még dalra is fakadnak. Az évek során kellemes baráti társasággá alakultak. Most ötvenen látogattak el Kiskunhalasra.
Victoria Stuart nemzetközi szaktekintélyű csipkevarrás-oktató vezeti a csoportot. Csodás műveiket Jöjj velem! címmel állították ki. Valamennyi témája a repüléssel kapcsolatos, repülő teremtményeket ábrázolnak, valósakat és a képzelet szülötteit egyaránt. De látni XVII-XVIII. századi egyházi csipkét is, jelezvén, hogy milyen messzire nyúlik vissza a múltba az ír csipkekészítés hagyománya. Leghíresebb a youghali csipke, melynek a múlt század elején kezdődött a históriája. Mondják az asszonyok, hogy férjeik minden további nélkül elengedik őket a havi szeánszokra, de újabban egyikük-másikuk velük tart - nem azért, hogy ők is verjenek csipkét, csak mert szeretnek vidám társaságban lenni. Victoria hevesen tiltakozik az ellen, hogy pletykálnának munka közben - azt azért nem! -, napi gondjaikat viszont megosztják egymással, ami, ugye, nem pletyka. Ez az első közös kiállításuk Írországon kívül. Az idősebbek között akad, aki most váltotta ki életében először az útlevelet. Azért, hogy Halasra utazhasson és eldicsekedhessen csipkéjével.
Úgy tűnik hát, a hungarikumnak is beillő halasi csipke égisze alatt sikeres nemzetközi összejövetelt lehet rendezni. Vegye már észre valaki az iparművészeti termékben rejlő országimázs-erősítő lehetőségeket! Általa, miatta minden év tavaszán  sietnek hozzánk a világ csipkései. Vigyék csak jó hírünket - verve vagy varrva.