Tévéjegyzet

Jézus egy alkalommal ellenőrző körutat tesz a mennyországban, és megdöbbenve tapasztalja, hogy egészen rossz arcú emberek vannak bent. Odamegy Szent Péterhez, és megkérdezi tőle: - Hát ezek a csavargók hogy kerültek ide? - Uram - feleli Szent Péter -, én nem akartam panaszkodni neked, de sajnos, ha egy kicsit nem figyelek oda, édesanyád mindjárt idejön, kinyitja az ajtót, és beengedi az ilyen ronda alakokat is.
Ez volt a 2002-ben szentté avatott Pio atya legkedvesebb vicce; azé a sokat szenvedett, de jó humorú kapucinus baráté, akinek életéről múlt szombaton és vasárnap vetített lélekrezdítő játékfilmet a Duna Televízió Pio atya címmel.
"Sótlan makaróni voltam" - jellemzi gyermek önmagát a szegényparaszti családba született szentéletű ember. Az 1887-ben világra jött olasz fiúcskáról ugyanis hamar kiderül, hogy nem olyan, mint egy átlagos gyerek; összerezzen, és keservesen sírva fakad, ha istenkáromlást hall. "Hadd legyen hát pap" - gondolja az édesanyja, de a taníttatásra nincs pénzük, el kellene adniuk a tehenet. "Ha az Úr azt akarja, hogy barát legyen a fiam, megtalálom a módját, de a tehenet nem adom!" - keményít be az apa, aki végül kimegy Amerikába dolgozni, hogy meglegyen a szükséges összeg.
Nagyszerűen választ ki a film egy jellemző történetet a szerzetesnövendék Pio életéből: Ismerős parasztok megkeresik őt azzal, hogy eltetvesedtek a gyümölcsfáik, segítsen az ifjú csuhás rajtuk, elvégre neki mégiscsak van valami kapcsolata a "fentvalókkal". Pio húzódozik, de aztán közösen imádkozva, együtt járja a gyümölcsösöket a néppel. És akkor csodák csodájára, pusztulni kezdenek a tetvek! "Ez egy ördöngös!" - ámul el az egyik fiatalember, mire Pio, a majdani szent, nemes egyszerűséggel fenéken billenti a tiszteletlenkedőt.
Az atyában csakugyan összeért a természetes világ a természetfelettivel - és ez több, mint zavarba ejtő, emberi logikával egyszerűen nem tudunk mit kezdeni vele. Képzeljük el a rendtársak zavarát, amikor megjelentek Pio testvéren Krisztus sebei. 1918-at írtak ekkor. Kezein és lábain a sebek két centiméter átmérőjűek, nyitottak és áthatolhatóak voltak. A szívseb hét centiméter mély volt. Ezek egyike sem gyógyult be, de nem is fertőződött el; naponta nagyjából egy teáscsészényi vér szivárgott belőlük ötven éven át, az atya 1968-ban bekövetkezett haláláig. Az orvosok megállapították: tudományosan nem magyarázható a jelenség.
Egyébként kitűnően ábrázolja a film az egyháziak zavarát, elvégre a XX. században csodákról már nem szívesen beszélnek magukat komolynak tartó emberek, ehelyett inkább csak parajelenségeket emlegetnek. Csak hát megkérdőjelezhetetlen volt Pio léleklátó képessége is. Ma is nagyon sokan élnek olyanok, akik feloldozást kerestek nála, és igazolják, nem volt szükség felsorolni a bűneiket, a szent ember ugyanis ráhangolódott a gyónókra, és ő olvasta rájuk a rossz cselekedeteiket, gonosz gondolataikat, beléjük látott. Ugyanakkor a Pio testvérnek köszönhető csodás gyógyulások egyikében II. János Pál pápa is tanúbizonyságot tett.
Egyszer az egyik kételkedő, aki Pio körül vizsgálódott, így szólt: "Bebeszélted magadnak, hogy Krisztus vagy, ezért jelentek meg rajtad az ő sebei." Erre a szent így válaszolt: "Próbálja meg bebeszélni magának, hogy ökör, meglátjuk, kinő-e a szarva."