Űrtermékek földi használatra

A Szovjetunió felbomlása, a hidegháború vége rengeteg áldással járt, de alaposan megkurtította az űrkutatásra fordítható költségeket. Míg addig a katonai és presztízsverseny miatt dőlt a pénz, manapság a politikusok csak olyan kutatásokra adnak bőkezűen, amely iránt a szavazók is lelkesek. Az űrkutatók egy-egy szenzációs bejelentése persze az újságok címoldalára kerül, de a tudomány emberei már régóta tudják, hogy a távoli űr megismerése önmagában már nem olyan esemény, amely feltétlenül megdobogtatná az emberek szívét. Ezért aztán minden alkalmat megragadnak, hogy bebizonyítsák: milyen hasznosak is ezek a kutatások. Gyűjtik azokat a példákat, amelyekben az eredetileg űrkutatási célokat szolgáló fejlesztések - másodlagosan - itt a Földön is hasznosulnak. Az Európai Űrügynökség honlapján például külön oldalon olvashatunk ezekről, az amerikai űrkutatási hivatal (a NASA) pedig minden évben kiad egy könyvet, amelyben ezeket a fejlesztéseket gyűjti össze. Az idei, Spinoff 2005 című kötet a napokban jelent meg, s bár a legtöbb esetben sok év telik el, amíg egy-egy felfedezés mindennapjaink része lesz, azért találni ilyet is benne.
A Mars felszínén immár több mint egy éve sikeresen dolgozó két robot, a Spirit és az Opportunity készítése során szerzett tapasztalatok alapján például olyan gépezetet terveztek, amely mentési, katasztrófavédelmi helyzetekben helyettesítheti az embert. Az Urbie névre keresztelt automata jármű saját érzékelői segítségével képes lépcsőt mászni, egyedül tájékozódni, és akkor sem lesz baja, ha nagyobb magasságból lezuhan. A robotot fertőzött, sugárveszélyes vagy földrengés sújtotta épületekben lehet majd használni.
A vonalkódot, amit ma már minden áruház használ, annak idején azért vezette be a NASA, hogy könnyebben megtalálja a raktárban a műholdak temérdek alkatrésze közül a keresettet. A napelemről sokan tudják, hogy az űrkutatásból származik, de azt csak kevesen, hogy a joystick, amivel a gyerek a számítógépes játékot irányítja, először a holdjárón jelent meg, a füstérzékelő pedig, amit a dohányosok annyira utálnak, a Skylab nevű űrállomáson. Néhány éve tűnt föl a piacon az önmagát megszorító csavaranya, ezt az űrállomás szerelési munkáihoz fejlesztették ki. Az Európai Űrügynökség, az ESA "hozománya" pedig egy olyan, reptereken használható átvilágító készülék, amelyben nem hagyományos röntgent használnak, hanem mikrohullámot. Ennek óriási előnye, hogy nemcsak a fémtárgyakra érzékeny, hanem a visszaverődő sugarak a ruha alatt lapuló egyéb anyagokat is kimutatják.
Az űrkutatásnak tehát számtalan hétköznapi mellékterméke születik, s a befektetett milliárdoknak egy része az ilyen találmányok formájában is könnyebbé teszi életünket.
(A Kossuth Rádió Szonda című műsora nyomán)