Anyanyelvi őrjárat

Bizony, ötletes, mármint az a kérdés, amelyet szombathelyi olvasónk, Godán Éva így fogalmazott meg levelében: "Ötlet, kiötleni szavainkban az öt számnév rejlik?"
Az öt számnévvel való rokonság "gyanúja" megalapozottnak érződik, hiszen 'köntörfalaz, kertel' jelentésű ötöl-hatol ikerszavunk is azt sejteti, hogy itt csakugyan az öt számnév képzett alakjaival van dolgunk.
Az ötlet tehát kitűnő, a valóság azonban más. Ötlet, ötletes, kiötleni szavaink eredete még annál is sokkal érdekesebb, mint ha valóban az öt számnév származékai lennének.
Mindenekelőtt válasszuk le vizsgált szavaink mellől az ötöl-hatol ikerszót! Noha több olyan szólásunk is van, amely az öt és hat számnévre épül, például ötről hatra jut, azaz 'lassacskán rendeződik az anyagi helyzete', az ötöl-hatol nem ilyen. Ennek az ikerszónak első tagja az akadozva beszélő emberekre napjainkban is rendkívül jellemző, elnyújtott ööö-zést felidéző hangutánzó szócska, a hatol utótag pedig az ötöl mellé alkalmilag megalkotott képzett szó, ez már csakugyan a hat számnévből. A fontos a mi szempontunkból az, hogy ennek az ikerszónak semmi köze az öt számnévhez.
Következő megállapításunk alighanem még meglepőbb, ám szintén vitathatatlan: az ötlet szóban sem az öt számnév rejlik, hanem az önt ige! Ezt az igét, amelyre már a XII. századtól kezdve vannak adataink, eredetileg n nélkül ejtették; az n hang szervetlen járulékhangként toldódott bele. Ennek bizonyságául nyelvemlékeinkből ilyen mondatokat idézhetünk: "[A] Pispek a szent olajt fejére öté"; "Az ő könnyeivel ötözi vala az templomnak pagyimentomát (= padlózatát)".
De menjünk tovább! Az is könynyen igazolható, hogy ötvös szavunk is az önt ige származéka! Az ötvös olyan mesterember, illetve iparművész, aki formába önti az aranyat, ezüstöt vagy másféle nemesfémet. A szóban levő v eredete ugyan még máig sincs egyértelműen tisztázva, de nyelvünkben többek között éppen az a csodálatosan szép, hogy gazdagsága mellett rejtélyek kimeríthetetlen tárháza is. Gondoljanak olvasóink egy másik olyan szóra, amelyben szintén van egy rejtélyes v is! Ez a szó a hitves. Nem kétséges, hogy a hit főnévnek -s képzős származékával van dolgunk. Él is ez a származék hites alakban is. Jelentése: 'hitet tett, felesküdött, törvényes'. Ismerjük a hites ura, hites tolmács, hites szakértő kifejezéseket is. Csakhogy a régi nyelvben a hites mellett, ugyanebben a jelentésben használatos volt a v-t tartalmazó hitves változat is. Benne a v talán a hit szó egykori, de itt megőrződött tővégi magánhangzója. S íme, vagy a hitvestárs, vagy a hitves feleség "jóvoltából" jelentéstapadás révén a hitves szó - 'feleség' értelemben, főnévként - mindmáig megmaradt számunkra, a maga talányos v-jével együtt.
Már csak azt kell tisztáznunk, hogyan módosult a származékokban a bennünket érdeklő szavak jelentése! Az öt - önt ige jelentése: '(folyadékot, megolvasztott anyagot stb.) tölt, illetve 'valamilyen lelki tulajdonságot ébreszt valakiben', az ötlik-é pedig: '(a régi nyelvben) bugyog, ömlik', '(ugyancsak főleg régen) benyomul, behatol', majd újabban - főleg állandósult kapcsolatokban - 'felvetődik, felvillan, megjelenik', például: szemébe vagy eszébe ötlik. Az ötlet és az ötletes pedig ebből az utóbbi jelentésében használt igéből való, legjobban éppen az ötletes szóval jellemezhető szóalkotás, amelyet a XIX. század lelkes nyelvújítóinak köszönhetünk.