Anyanyelvi őrjárat

Mai anyanyelvi őrjáratunknak két mitológiai alak a hőse: Siva, a hindu mitológia egyik főistene és Matuzsálem, héber nevén Metuselah, aki a bibliai, ószövetségi hagyomány szerint az emberiség egyik ősapja. Hogy miért kerültek cikkemben egymás mellé? Kérem olvasóinkat, ne kívánják, hogy előre eláruljam. Mindjárt kiderül a következő példákból!
Kezdjük Sivával! Első példaként egy országos napilapunk egyik cikkéből idézek egy apró részletet: "Leteszem, Félálom. Siva istennő millió karjában millió telefont tart." S ehhez kapcsolok mindjárt egy másikat, ezt egy hetenként megjelenő műsorújságból: "Ha oly sok kezem lenne, mint az indiai Siva istennőnek, az egyikkel a sportszurkolók lélektanáról írnék könyvet."
Nem tudom, olvasóink e két példa vagy esetleg bevezető soraim alapján fölfigyeltek-e valamire. Ha igen, akkor már bizonyosan mosolyognak is ezen a két részleten. Ugyanis nyilván tudják - mostantól pedig minden bizonnyal többi olvasónk is tudni fogja -, hogy az óind mitológiának Siva istene nem nő, hanem férfi, sőt olyan férfi, akinek felesége, mégpedig több alakban is megjelenő felesége is van, de ez utóbbinak részletezésébe talán ne menjünk bele! A lényeg az, hogy Siva istennő csak az újságírók, illetve több-kevesebb embertársunk képzeletében létezik. Persze, maga az egész hinduista mitológia s így annak egyik főalakja, Siva isten is a képzelet terméke, de a közösség képzeletéé, amelyet a Mahábháratától és a Rámájanától, tehát a klasszikus eposzoktól kezdve vallásos és szépirodalmi művek végtelen sora rögzít számunkra. Arról tehát, hogy Siva isten nő volt vagy férfi, nincs mit vitáznunk. Férfi volt - és kész.
Most pedig lássuk, mi a helyzet Matuzsálemmel! A sok közül ismét két példát idézek. Az elsőt egy néhány éve megjelent, az Árpád-házi királyokról szóló, egészében véve színvonalas és értékes könyvből. Íme! "Gizellát is előbb apácának szánták, közel ötven évig élt távol hazájától, amikor pedig az 1040-es években távozni kényszerült Magyarországról, Passauban kolostorba vonult, s mint az apácakolostor főnökasszonya halt meg matuzsálemi korban, 1060 körül." A másodikat egy megyei napilapból másolom ide. Ez az adat sem teljesen friss, de azért jól szolgál bennünket: "A közelmúltban ünnepelte 115. születésnapját Charlotte Hughes, akit Nagy-Britannia legidősebb polgáraként tartanak nyilván." Ezzel nem is volna semmi baj, ám az iménti kis tudósítás nagybetűs címe ez: Matuzsálem.
Püff neki! Még hogy Matuzsálem volna egy hölgy, pusztán azért, mert igen magas kort ért meg? Szó sincs róla! Ahogy Siva isten nem nő, hanem férfi, úgy Matuzsálem is az, s így a tudósításban szereplő 115 éves Charlotte-ot nagyon illetlen dolog Matuzsálem-nek nevezni. Nem Matuzsálem ő, hanem matróna, s az előző példánkbeli Gizelláról sem úgy célszerű megemlékezni, hogy matuzsálemi korban halt meg, hanem például így: "matrónakort megérve halt meg 1060 körül". A matróna, ez a latin szó ugyanis kiválóan alkalmas arra, hogy a nagyon idős hölgyek tiszteletet kifejező megnevezéseként éljünk vele, akár e hölgyek életkorára vonatkoztatva is. Míg azonban ez az utóbbi tévesztés - a matrónakor helyett a matuzsálemi kor emlegetése - nem durva hiba, inkább csak szeplő, amely még a nagyon idős hölgyeknek sem árt túlságosan, addig nőt, bármilyen isteni vagy bármilyen idős is, ne nevezzünk Sivának vagy Matuzsálemnek, mert még a nemi eltévelyedés gyanújába eshetünk.
Igaz, ma már ez sem keltene különösebb feltűnést.