Dumagyárfesztivál

Nagyon fiatalok: az átlagéletkor kevéssel lehet húsz fölött. De valamiért szinte mindegyik egyedül szereti magát érezni a színpadon és ott "sztendapolni". Ez persze némi magyarázatra szorul. Az angolul stand-up comedy-nak nevezett műfaj lényege: felmégy a színpadra, és ott vidám dolgokat mondasz. Első hazai képviselője a pesti kabaré atyja, Nagy Endre volt, aztán sorban jött a többi ász, Békeffy László, Kellér Dezső, Hofi Géza (a műfaj koronázatlan királya), most pedig a legismertebb a már említett Fábry. Nem is véletlen, hogy a legtöbb mostani pályázó akarva-akaratlanul "rámintázta" magát, akár a műsor felépítését, akár hangvételét vesszük górcső alá. Dolgozott a dumagyár rendesen.
Ebben viszont akadnak ritka nagy tehetségek is köztük - amatőrök és profik vegyesen. A szerkesztő Sinkó Péter és Farkasházy Tivadar ezt korábban azzal indokolta, hogy ebből a szempontból nagyon nehéz a mezsgyét meghúzni. Igazából az ismertség számít. Így indulhatott például a 28 éves színész-parodista Sás Péter, akinek van ugyan már önálló műsora, de az úgynevezett országos csatornákon még nem indult. Hát most majd megismerik, mert ha becsukott szemmel hallgatjuk (rádió esetében meg pláne), meg nem tudjuk mondani, ki beszél, Csernus doktor vagy ő. Egészen zavarba ejtő produkcióval jelentkezett a pesti Lorán Barnabás: ő - nem tévedés - motorhangokat utánoz némi szóbeli kommentárral, a modellrepülőétől egészen a Forma-1-ig. Érdekes próbálkozás az egyébként már a tévécsatornákban feltűnt Méhek esete, egy rádiófelvételen elképesztő méhjelmezben fellépni, hát az legalábbis érdekes próbálkozás. Műsoruk egyébként tömény hülyeségből faragott blődli, a közönség "megaláztatásával", dobok és játéktrombiták csörömpöltetésével. De a lényeg: nevetett a közönség. Ahogy a Malacka és a Tahó - talán mondjuk így - szókimondó dalocskáin is. És nem is ők nyertek: előadói kategóriában Kovács András Pétert, Kiss Ádámot és Lorán Barnabást díjazta a zsűri. Szerzői kategóriában Ürmös Zsoltnak és Szlazsánszky Ferencnek adtak át díjat; persze rögtön hozzá is tehetjük, hogy az írásokhoz hangjukat kölcsönző színészek (például Gálvölgyi János, Nádas György, Kern András vagy Hernádi Judit) rendre nagyot dobtak a produkción.
Számomra furcsa volt érzékelni, hogy mennyire kevés volt a számokban a politika és mennyire sok a vidéki vonatkozás. Amit hallottunk, az zömében nem belvárosi humor. Legalább öten egyenesen vidéki élményeikre alapozva teremtettek keretet a számukhoz, s Dolák-Saly Róbert zsűritag ott helyben mindjárt nevet is adott ennek a kategóriának, így hangzik: gumicsizmás stand-up. Hm!