Hanyatló szabadiskola

Persze nincs elegendő pénz a fejlesztésekre - és melyik mai fiatalnak lenne kedve olyan hegyoldali faháztáborban lakni, ahol az épületek az intézmény négy évtizedes fennállása alatt tönkrementek, hat ágy zsúfolódik egy-egy szobában, ráadásul az ágynemű is málladozik. De a szabadiskola hanyatlása azért ennél bonyolultabb.
Váratlanul még egy per is a nyakukba szakadt. Harminckilenc évvel ezelőtt ugyanis megkapták használatra a mintegy másfél hektáros hegyoldali telket, amelyet az állam akkor vásárolt meg igen olcsón a külföldön élő Szőnyi családtól, de később kiderült, hogy éppen az a telekrész, amelyre építkeztek, valahogy még mindig a Szőnyiek tulajdonában maradt. Felelőse nincs a hebehurgya adakozásnak, a per viszont nyúlik már évek óta.
De nyilván okolhatók a szellemi, személyi ellentétek is. A szervezők, a Szőnyi István Egyesület és Baráti kör tagjai, vezetői már egymást is vádolják, hogy nem tudtak megfelelni a világ változó igényeinek, például a média nyújtotta konkurenciának. Kezdetben együtt dolgoztak a Szőnyi István Múzeummal, de a személyeskedések miatt megszakadt a kapcsolat, a legnevesebb művésztanárokat pedig időközben elragadta a saját karrierjük, így oda a művészeti műhely egyedülálló légköre!
Az esetleges pénzforrást jelentő Pest Megyei Önkormányzattal folyamatosan igyekeznek egyezkedni, de mire megállapodnának, jön az újabb és újabb politikai garnitúra, és kezdhetik a tárgyalásokat elölről. Fő bevételi lehetőség a gyerekek táboroztatása, ám a környező házak lakói nehezményezik a folyamatos zsivajt.
Vajon várhatunk-e sikert a vezetőség "válságmenedzselésétől"? Első lépésként az idén Szunyoghy András irányításával új, neves képzőművészekből álló csapat vezeti a nyári kurzusokat, remélhetőleg új művészi szellem költözik a táborba. Ha mégsem lesz változás, félő, hogy megint elkótyavetyélünk egy magyarországi kulturális értéket.