Mesterséges tenger

Az első kapavágást 1993-ban tették, és tíz év után jutottak el addig, hogy elkezdhették föltölteni a hatalmas tárolót. Jogosabb tengernek nevezni, mivel a hossza eléri a hatszáz kilométert (összehasonlításul: hazánk legnagyobb hosszúsága kelet-nyugati irányban mintegy 450 kilométer)! Az elképesztő méretű mű a közép-kínai nagyvárostól, Wuhantól nyugatra, Hupej tartományban terül el, gátja Jicsang mellett emelkedik. A mesterséges tenger (amelynek mai átlagos vízmélysége 135 méter) kitűnően művelhető földek hektármillióit nyelte el, kétmillió embert űzött ki otthonából, akiknek új lakhatási-megélhetési föltételeket kellett teremteni, és sok ezer esztendős műkincseket temetett el, alighanem örökre. A gigantikus környezetpusztítás és építkezés hasonló költségekkel is párosult: eddig mintegy 25 milliárd dollárt emésztett fel. Kétségtelenül hatalmas summa, de az erőmű 2009-re, amikorra teljes kapacitással működik, Kína teljes energiaigényének egytizedét szolgáltatja majd.
Az erőmű gátja (a duzzasztúmű) 2309 méter hosszú és 185 méter magas vasbeton erődítmény. A falról lezúduló víz energiája forgatja meg a turbinákat, amelyeknek egy részét az év végéig helyezik üzembe. Három év múlva kiegészül a sor, és összesen 26 turbina termel majd áramot. És akkor a Három szurdok erőmű valóban a világ legnagyobbja lesz. (Több, mint tizennyolcezer megawattos teljesítményével a második helyre utasítja a "csak" 12600 megawattot termelő, brazil-paraguayi összefogással épült Itaipu duzzasztóművet.) Földuzzasztott víztömegének ereje akkora, hogy ha egy terrorista támadás során a gátat felrobbantanák, a víz olyan erővel zúdulna a környékre, ami még - legalábbis valamelyest - a Föld forgási tengelyét is megváltoztatná. Őrizni kell tehát erősen, mint annak idején a nagy falat.

Váltóáramú generátor
A generátor elvét Michael Faraday angol kémikus, fizikus fedezte föl 1831-ben. Rájött, hogy ha egy mágnes két pólusa között rézlemezt forgat meg, ez elektromos áramlást indít el a lemezben. A (víz)erőművek generátorai ugyanezen az elven működnek: a lezúduló víz által előidézett forgó mozgás energiáját alakítják elektromos energiává. A generátorban egy mágnes két pólusa között érintkezőgyűrűkhöz erősített fémtekercs forog. Ennek két oldala metszi a mágneses erővonalakat, miközben maga a tekercs - a mágneses mezőhöz képest - ellenkező irányban forog. Ennek következtében a tekercs egyik és másik oldalán egymással ellentétes irányban folyik az áram. A tekercs két oldala minden egyes félfordulat során megcserélődik, s ezzel az ellenkezőjére fordul az elektromos áramlás iránya is. Az így keletkezett váltakozó irányú áram (váltóáram) a forgó érintkezőgyűrűkhöz csatlakozó szénkeféken halad át, úgy vezetődik el.