Repülés

A történet egy fogyatékosokból álló zenekarról, a Nemadomfel együttesről szól. Fiatal tagjai a Down Alapítvány otthonában élnek, és zenekart alapítanak. Első fellépésük után elszomorodnak, mert elmarad a számukra oly fontos közönségsiker. Egyik társuk, Doki megméri mindegyikük vérnyomását, és felállítja diagnózisát. Szerinte csak az hozhat számukra változást, ha elmennek egy álomutazásra a tengerpartra. Kis hőseink meg sem állnak egészen a horvátországi Rovinjig. Mesébe illő történet kerekedik, álom és valóság képei keverednek. Utasainkról kiderül, hogy felszabadultan, természetesen mozognak a kamera előtt és jó színészek. A néző pedig megfeledkezik róla, hogy fogyatékosokat lát, és jókat kacag a mulatságos jeleneteken. Ugyanakkor meg is hatódik, mert tudja: ez az álomutazás csak pár napig tart, és elképzelhető, hogy csak a filmforgatás kedvéért történt. Érzi, hogy a zenekar tagjainak nemsokára fel kell ébredniük a turnéból, ahol megvalósulhattak álmaik, és úgy élhettek, mint a teljesen egészségesek.
A film végén aztán megtudjuk, hogy az együttes 2004 májusától egy év alatt legalább huszonötször lépett fel köztereken és koncerttermekben, ezernél is több ember előtt. A legemlékezetesebb fellépésüket az A38-as hajón tartották, Révész Sándorral, a Piramis együttes hajdani énekesével adtak közös koncertet. Azt énekelték: "Szállj, szállj, szállj fel magasra!..." Nos, nekik valóban megadatott a repülés élménye. Bebizonyították, hogy bár fogyatékkal élnek, tehetséges zenészek, énekesek, sőt színésznek sem utolsók, ráadásul egyikük igazi festő. A néző megszereti őket, és arra gondol, hogy sok "normális" ember példát vehetne optimista életszemléletükről s arról a törekvésről, hogy teljes életet kell élnünk.