Turistaszalámi

A panorámabusz remegő teste lassacskán felszippantotta a csoportot. Amíg a degeszre tömött táskák, bőröndök begyömöszölődtek a csomagtartókba, a buszvezető ráérősen szívta cigarettáját.
- Miért kell nekünk mindig a sor végére kerülnünk? - vicsorogta a férj mérgesen. - Figyeld meg, Jolán, nem jut nekem hely az ablaknál! Mások savanyú képében gyönyörködhetek a táj helyett...
- Ne izgasd magad, Gyulám - suttogta félszegen a felesége -, legfeljebb majd helyet cserélünk. Nekem mindegy, hova ülök.
Az asszonyon mintás, kihízott ruha feszült. Arcán vibrált az izgalom, ügyetlenül felkent rúzsa elmázolódott. Férjén, noha szinte mindenki fényes szabadidőruhában "suhogott", kopott szürke öltöny lötyögött, ülepén kifényesedett nadrággal. Sárgás madárarca keserű volt, mint az epe, és ingerülten igazgatta szemüvegét.
- Na végre! - sóhajtott fel az ablakhoz préselődve, amikor meglódult a busz, majd hirtelen sötét aggodalommal fordult a nejéhez: - Betettél mindent, Jolán? Szódabikarbónát, Bilagitot, Dipankrint?
- Persze. Még tartalék filmet is hoztam. A Tátra olyan szép!
- Még szép! Ennyi pénzért... - komorodott el a férje. - Aztán majd megy az irigység a könyvelésen. És a Vámpírok éjszakáját betetted?
- Micsodát, drágám? - kérdezte az asszony hökkenten.
- A detektívregényt! - csattant a válasz. - Amit tegnap nem fejeztem be. A szállodában este olvasni akarok.
- Olvasni? - a feleség szeme megrebbent. - Azt hittem, sétálunk majd egy kicsit. Nem is gondoltam a könyvre...
- Ugyan! Egy ilyen hosszú út után, a hidegben? Hogy vacakoljon a prosztatám? Szerencsére ÉN a rejtvényújságot nem felejtettem el! - és a táskájából előhalászta a füzetet.
- Gyula... - a hang most félénk volt. - Csak nem akarsz egész úton rejtvényt fejteni?
A férj nem felelt. A kérdés el sem jutott a füléig. Tar feje búbjáig belemélyedt a vízszintesek és függőlegesek világába. Hangyaszorgalommal fejtett, némán, moccanatlanul. Észre se vette, hogy az ablakon túl már a végtelenségig tágult a határ: zsendülő szántóföldek, keskeny erdősávok, az ég feszülő kékjén hintázó galambrajok. A szürke városi falakhoz szokott feleség szeme - onnan középről - mohón tapadt a tájra, lelke szárnyalni kezdett, mintha börtönből szabadult volna. A férj válla beroskadt, mint egy süppedő sírhalom. Szemüvegét időnként visszaigazította orrnyergére, agyonrágcsált ceruzájának szilánkjait szórakozottan a zakója zsebébe süllyesztette.
- Nézd, Gyula, micsoda gyönyörű tó! - bökte meg Jolán férje vállát az azúrkék látványra, mire a mozdulattól Gyula egyensúlyát veszítvén kis híján fejjel előrezuhant, majd felordított:
- Éhes vagyok, Jolán! Hoztál sonkás zsömlét?
- Igen - vette elő buzgón az asszony, s beletörődve hallgatta férje csámcsogását, majd azt, hogy surrogva rázza szét a rejtvényújság lapja közé szóródott morzsákat.
- Nem szeretem... - dünnyögte Gyula, miközben tekintete révetegen átsuhant egy barokk kastély kapujának míves cirádáin - a turistaszalámit. Utálom! Mégis ezt raktál a zsemlébe, Jolán!
- Meg se nézted azt a gyönyörű kastélyt! - sóhajtott fel a felesége műanyag poharat keresve. - Kérsz limonádét?
- Nem. Ég tőle a gyomrom, tudhatnád! Különben megnéztem azt a templomot, de fel nem foghatom, mi a fene lehet az ősi zumbuly hangszer? Csak négy betű... - és visszazökkent a rejtvénybe. Jolán tétován megmoccant. A busz egyre meredekebb szerpentinen kapaszkodott felfelé. Kint fenyvesek sötét foltjai tünedeztek fel, már ózondús lehetett a levegő. Az asszonyt valami fázós magányérzet fogta el, amikor hirtelen, egy éles kanyarban váratlanul nekidöccent madárcsontú férjének.
- Tessék? - kapta fel ingerülten Gyula a fejét. - Na, tessék! Már megint egy baromság! Vajon kik szerkeszthetik ezeket a hibbant újságokat? Figyelj, Jolán! Mi tartozik a hernyófélék családjába? - vette le vastag szemüvegét, és savószín szemével szúrósan meredt a feleségére.
- Ezt a marhaságot! A hernyóféléknek nincs is családjuk. Sőt! Szerintem "hernyófélék" sincsenek általában!
- Nincs családjuk? Szegények. Őszintén sajnálom őket... - motyogta gombócos torokkal a felesége, s az alattuk elúszó sziklás szakadék után kopaszodó férjére bámult, aki ráncolt homlokkal görnyedt vissza a rejtvényfüzetére.