Akácos út az anyóstól

Sugározhatják hajnalban, délben, délután és estefelé. Mindegy, hogy kereskedelmi vagy közszolgálati adón fogjuk, a kívánságműsorra biztosan odafigyelünk. Mi a titka? Talán az, hogy egy-egy mondatban egész sorsok tárulnak fel. Az egyik dalt a kamionosnak küldi az elmagányosodó felesége, a másikat az özvegyember az őt vigasztaló barátoknak, a harmadikat a bánatos szerelmes reménybeli vőlegényének. A negyedikkel Józsi üzeni az asszonynak, hogy mindjárt érkezik, melegítheti a pörköltet. Hol meghatódunk, hol mosolygunk rajta, de ki nem kapcsolnánk, még akkor sem, ha a nóta, ami felcsendül, nem épp a kedvencünk.
A hagyományos hétfői kívánságműsor már negyven éve a Petőfi adó egyik legnépszerűbb adása. Ma is záporoznak a kívánságok: egy-egy adás alatt legalább száz sms-t, szöveges telefonüzenetet kapnak. Akadnak, akik hosszú levelet fogalmaznak, s nemcsak azt írják meg, miért éppen arra a zenére esett a választásuk, hanem az életüket is elmesélik. Jó néhány szakítást és kibékülést, házassági évfordulót és születésnapot megélt ez az adás. Ezért is kérték fel nemrégiben a hallgatókat, hogy meséljék el, kinek milyen emléke fűződik egy-egy ősrégi vagy mai slágerhez.
- Magam is őrizgetek néhány dallamot, ami szomorkás vagy éppen boldogító élményeket kelt életre bennem. Phil Collins egyik száma például egy hajdani szakításra emlékeztet. Az évtizedes melódiák, amilyen például a Békaszerenád, az anyukámat idézi, akivel még zenélő képeslapokat hallgattunk - meséli Magyari Csilla, a Petőfi hétfői adásának műsorvezetője. Épp személyessége miatt kedveli ezt a műfajt: általa belekukucskálhat kicsit a hallgatók életébe.
A rádiós korábban a Kívánságreggelben ébresztette a hallgatóságot, s azt sem bánta, ha emiatt már hajnali negyed ötkor szólt a vekkere. Az a néhány perc volt nehéz, amíg kikászálódott az ágyból, majd bejutott a rádióba, de később a műsor áradata már magával sodorta. A Magyar Rádió archívuma olyan gazdag, hogy majdnem minden zeneszámot megtalálnak a szerkesztők. A hallgatók akkor okoznak csak fejtörést, ha sem a szám címét, sem az előadóját nem tudják, legfeljebb a refrénből ennyit: "Szeretlek én, te légy enyém..."
A kereskedelmi adóknál többnyire egy hosszú - többnyire angol nevekből álló - listából csemegézhetjük ki a szívünkhöz közel álló nótát. Bizonyosan csalódik, akik a Sláger Rádióban, teszem azt, a holtában is lemezeladási rekordokat döntögető Zámbó Jimmyt szeretné meghallgatni. Őt ugyanis hiába keresi a jobbára külhoni számokból álló kínálatban. Mazsolázhatnak viszont Zoltán Erika és Soltész Rezső örökzöldjei közül vagy elringathatják magukat Presserre. Ki tudja, miért, a Danubiusnál is felsülnek a Jimmy-rajongók, a Z betűnél ugyanis csak a Zanzibárra lelnek, amely azzal hűti le őket, hogy "szerelemről szó sem volt". Vigasz a hazai pop híveinek, hogy a slágerlista dobogójára felküzdötte magát Rúzsa Magdi egy Máté Péter-dallal.
Bár egy-egy szabadszájú Ganxsta Zolee-számról lebeszélik a betelefonálót a Szent István Rádió egri szerkesztőségében, de az Edda még épp belefér. Zámbó Jimmy is zöld utat kap, sőt majdnem olyan gyakran száll az éterbe a Nézz le rám kezdetű melódiája, mint Szécsi Páltól az Egy szál harangvirág, a névnapi köszöntőknek máig elmaradhatatlan kísérője. Az egyik, slágermúzeumba illő dallal mielőbbi gyógyulást kívánnak a kórházban fekvő rokonnak, a másikkal a ballagó leányzót üdvözlik. Máskor arra buzdítanak a nosztalgia jegyében, hogy "szeressük egymást, gyerekek...". Hívják őket Gödöllőről, Sátoraljaújhelyből, sőt az interneten át Kanadából is. A kért számokat egy méretes füzetbe jegyzik, s az érdeklődés olyan nagy, hogy néha hajnali kettőkor csördül meg a telefon. Az éjszakás technikus nagy örömére...
A délutáni félórás kívánságműsort ugyan huszonéves fiatalok készítik, ám nem maradhat ki belőle a magyar nóta. Nem ritkaság a jó szándékú anyós, aki - talán épp borissza - vejének az Akácos út, ha végigmegyek rajtad én... kezdetűt küldi. A legtöbb adás elmaradhatatlan része a Tiszta fehér oltár című nóta, olykor nagyszülők üzennek ezzel a bölcs öregségről szóló számmal az unokáiknak.
Az egri zenei szerkesztő, Jászai Patrícia tiszteletben tartja a kéréseket, ám bele sem mert gondolni, mit kapott otthon az a férj, aki ötvenedik házassági évfordulójukon ezt az örökzöldet küldte nejének: "Nem tudom, az életemet hol rontottam én el..."