Iránytű

Kiállítás
A budapesti Kogart Házban emlékkiállítás nyílt Kondor Béla festő- és grafikusművész születésének 75. évfordulója tiszteletére. A XX. század második felének egyik legjelentősebb magyar alkotója több mint harminc éve halott. Tragikusan rövid, másfél évtizedes munkássága győzelmekkel és bukásokkal teli szüntelen harc volt a teljességre törő művészet megvalósításáért. Olyan új és egyéni festői nyelvet teremtett, amely nemcsak saját korának kihívásaira felelt, hanem máig kimutatható a hatása a képzőművészetben. A tárlat Kondor teljes életművét felöleli: több mint 160 alkotása látható a nagyméretű festményektől a grafikákig, fotókig, "csodabogár"-makettekig, hangszerekig. Az "utolsó ikonfestő", a "Mindenség mutogatója" öntörvényű, ám mélyen emberi, szerethető világot teremtett. A kiállítás augusztus 20-ig tart nyitva.

Zene és képzőművészet testvéri összhangját példázza a Pittoreszk című kiállítás a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál ideje alatt, július 17-ig. A címadó kifejezés festőit, azaz a látványra utaló képszerű zenei megoldást jelent. A képzőművészeti és a zenei nyelv egymásra hatása örök ihletadó, évszázadok óta témája a festészetnek, a szobrászatnak a zene, a zenészek és a hangszerek világa. A tárlat a kortárs magyar képzőművészet széles spektrumát sorakoztatja fel a figuratív, az expresszív, a nonfiguratív és a reálison túli, álomszerű képeket, szobrokat létrehozó művészekig. Kass János, Nádler István, Szyksznian Vanda, Szmrecsányi Boldizsár, Fekete Tamás, Keserü Ilona és a többiek alkotásai a zene, a zenész és a hangszerek motívumait jelenítik meg festményen, grafikán, kőben, bronzban.

Könyv
Jorge Semprún "spanyol származású francia író" legújabb regénye, a Húsz év, egy nap bemutatójára a szerző is eljött. Nemcsak ősz hajkoronájával tűnt ki, hanem közvetlenségével is. Korábbi műve, a XX. század egyik alapművének számító A nagy utazás saját élményeit feldolgozó holokauszttörténet; későbbi írásaiban is vissza-visszatér a lágerek világa. Most megint történelmi alapokról indul: szerteágazó cselekménye a harmincas évek spanyolországi belpolitikájának ellentmondásos légkörében zajlik pontosan húsz év időközében, 1936. július 18. és 1956. július 18. körül. Egy tragikus haláleset emlékére - egy sereg napszámos megölte a nagybirtokos család legfiatalabb tagját - minden évben eljátsszák a hajdani véres eseményeket, mígnem úgy döntenek az utódok, hogy nincs értelme tovább ennek a történelmi rituálénak. Az izgalmas fordulatokban bővelkedő regényt Semprún, korábbi gyakorlatától eltérően, újból spanyol nyelven írta. Nem húsz évről, nem egy napról szól, hanem az egész elmúlt évszázadról. (Európa Könyvkiadó)

Minden út Esztergomba vezet - legalábbis abban a 240 oldalas, régi városképekkel, képeslapokkal kiegészített könyvben, amelyet 56 író vallomásaiból állított össze Onagy Zoltán: osztály- és tanulmányi kirándulások, szerelmes, baráti és depressziós megérkezések leírásai sorjáznak benne. Felbukkan a háttérben Balassi, akinek sorsa fonala itt szakadt el, fel a Babits-ház lakója vendégeivel, meg a váltott parti látképek láthatásának őrangyala, a Mária Valéria híd, melyen az út Párkányba visz. "Az ötvenhat írás egyik része - írja előszavában a szerkesztő - helyszíni tudósítás. Másik része irodalmi helyszíni. A harmadik szerelmes helyszíni - úgy gondoltam, minthogy a szerelem együtt érvényes a többi hétköznapi varázslattal, helye van a városrajzban." Mindegyik szerző a maga meghatározó Esztergom-élményét keresi az írásában. (Pont Kiadó)