Tévéjegyzet

Ha a néző az emberiségnek a kicsivel nagyobb feléhez tartozik, akkor sajnálattal állapítja meg, hogy nincsen része abban a négyévenként bekövetkező boldog önfeledtségben, amit a focivébé nyomon követése gerjeszt. Mondom ezt annak ellenére, hogy azért számos nő ül le ilyenkor a tévé elé, hiszen mindig érdekes valamit nézni, ami éppen akkor a világ legjobbjának számít. Ám még soha nem láttam nőt, aki félig elnyílt szájjal, kidülledő szemmel, vörösödő fejjel és a külvilág tökéletes kirekesztésével meredne a képernyőre, mint ahogy majdhogynem egyformán teszi ezt a bolygó kétmilliárd lakója, indián favágólegénytől az oxfordi professzorig. Ilyenkor azért végigsuhan az ember lányában a kirekesztettség futó érzése - amiért azonban kárpótolja a szabadság és függetlenség büszke tudata. Az együttérzésé is olykor, például amikor Angela Merkelt látja, ahogyan szurkol. Mármost, ha az ember egy ország kancellárja, naná, hogy dobogó szívvel epedi hazája győzelmét. De nagyon látszik, hogy új és szokatlan neki a csápolás és ujjongó ugrálás, szögletes és kissé zavart mozdulatai arról vallanak, hogy alighanem először tesz ilyet életében. A Beckenbauer nyakába borulás már sokkal jobban ment... (Mondjuk, arra magam is képes lennék.)
Ha a nőnemű néző ezekben a napokban csak a háttérben tesz-vesz - persze egy kisegér csöndességével, amennyiben nem akar üvöltő oroszlánnal összetűzni -, néha azért oda-odakapja a fejét. Egy-egy nagyszerű akció kevés ehhez, s ha a férje felordít, még akkor sem aggódik: biztosan megvan rá az oka. Bár nem értek a focihoz, de esetemben a nyelv mégiscsak munkaeszköz, így hát fizikai kín hallgatni a magyar közvetítéseket. Hogy kik ezek a szpíkerek és szakértők, nem mindig tudom, de hogy egy másodikos elemista szabatosabban beszél, az biztos. Az alany és az állítmány, az egyes szám és többes szám egyeztetése, a kettőnél több tagból álló összetett mondatból való kigabalyodás nemigen megy nekik. Tárgyi tévedéseik, névtévesztéseik mibenlétére csupán férfi nézőtársam káromkodásaiból következtetek. Ő pedig egy idő után nem bírja tovább, és átkapcsol egy német csatornára. Így aztán persze megfoszt mindkettőnket a további különböző gyöngyszemektől, amelyeket az RTL klub sportriportereinek és szakértőinek köszönhetünk.
Azt hihetnénk, Csisztu Zsuzsának a legutóbbi olimpia közvetítésekor mondott aranyköpéseit nem lehet felülmúlni (például ezt: "Nem a szülőhelyén látta meg a napvilágot."). Ám a mostaniak jó eséllyel legyőzhetik. Mint például: "A portugáloknál a jobb oldalon is van egy szélső, meg a bal oldalon is." Vagy: "Kétszer annyi amerikai van, mint olasz, mégis az olaszok vannak többen." De az a szakértő is széles látókörről tett tanúbizonyságot, aki elmesélte, hogy a hajdani sikeres elődöntő után a francia kapus kopasz fejét Mitterand elnök megcsókolta, majd kifejezte reményét, hogy Mitterand ezt most is megteszi. (Úgy látszik, senki nem szólt neki, hogy a francia elnök ezt immár tíz éve csak legfeljebb a felhők közül lehajolva tehetné meg...)
Így hát végső soron mégsem volt unalmas ez a pár hét. Mégiscsak jó dolog egy focivébé. A férfiak olyannyira boldogok, szegények. A nők pedig túlélik. S újra megkaparintják a távkapcsolót.