Anyanyelvi őrjárat

Mivel Anyanyelvi őrjárat rovatunkban e héten ismét egyszerre több olvasói levélre is válaszolok, szinte önként kínálkozik cikkem élére a Levelesláda cím, s nem is keresek nála jobbat. Inkább következzenek máris a kérdések és a válaszok!
Kupi Gábor olvasónk kérdezi villámpostán a következőket: "Azonos alakú szavak esetében milyen gyakori, hogy eltérő hangrendű toldalékot kapnak? Konkrétan az ami szóra gondoltam. Mert névmásként magas hangrendű toldalékot kap, például amiket, míg főnévként (az amerikaiak beceneveként) azt mondjuk: az amikat!"
Egyáltalán nem ritkaság, hogy homonimák (= azonos alakú szavak) eltérő toldalékot vonzanak magukhoz. Ezt majdnem mindig az idézi elő, hogy régen volt egy veláris, mély hangrendű i hangunk is, amely évszázadok alatt kikopott ugyan nyelvünkből - tehát ma már csak magas hangú i-ket ejtünk -, de hatása mindmáig érvényesül. Az ír ige például mély hangú ragokat kap emiatt (írok, írnak, írunk stb.), a kelta népet jelentő ír szó ellenben magas hangúakat: találkoztam egy írrel (nem pedig írral). Az ami szó esetében érthető a toldalékolás kettőssége. A szó főnévként mély hangú ragokat vonz. Szinte szabály nyelvünkben, hogy az a + i társulás mély hangú toldalékolással jár együtt: papírba, fakírral, pasinak stb. A külföldön katonáskodó amerikaiakat említve ezért nem amikről, hanem amikról szólunk. Az ami névmás ellenben voltaképpen két alkotóelemből áll: a + mi, s ilyenkor az utótag hangrendje számít. A mi névmás magas hangú ragokat vonz: minek, mibe, mivel stb.
Néhány sor H. G.-né jászberényi olvasónk leveléből: "Mindig bántja a fülemet, amikor ilyeneket hallok a televíziós csatornák beszélgetős műsoraiban: megszeretném mondani, elszeretném mondani, hogy...! Számomra a megszeret és az elszeret egészen mást jelent, mint amilyen értelemben itt használják. Miért nem azt mondják: szeretném megmondani, elmondani?"
Természetesen azok a változatok is kifogástalanok, amelyeket levélírónk ajánl, de hogy mikor melyik a jobb, a célnak megfelelőbb, azt csak a szövegkörnyezet alapján lehet eldönteni. A meg szeretném mondani formában a főnévi igenéven van a nagyobb nyomaték (= megmondani), a szeretném megmondani változatban ellenben a szeretném kap nagyobb hangsúlyt. Nem teljesen ugyanazt jelenti pl. a szeretnék odamenni forma és ez: oda szeretnék menni! Úgy vélem, levélírónkat azért zavarja a 'valakit elhódít valakitől' jelentésű elszeret és a 'beleszeret valakibe' értelmű megszeret szavunk, mert az idézett formákban ezeket is benne érzi. Csakhogy téved. Az el- és a meg- itt nem a szeretném, szeretnék igealakhoz, hanem a mondani, megmondani stb. igenévhez tartozik! Az idézett formákat éppen ezért nem is két szóba kell írni, mint levelében tette, hanem háromba. Nem megszeretném mondani, hanem meg szeretném mondani! Ugye, így mindjárt más?
Végül egy kérdés Somogyváry Béla e-mailjéből: "Helyes-e a visszaaludni szó használata a magyar nyelvben?"
Helyesnek mindenképpen helyes, hiszen ugyanolyan szemlélet érvényesül benne, mint 'újra lefekszik' jelentésű visszafekszik szavunkban, de emellett ma már köznyelvi is. Három évtizede még nyelvjárási formának számított, ezért akkori értelmező szótárunk nem is vett róla tudomást. De ugyane szótárnak új kiadásában 'röviddel ébredés után újra elalszik' jelentésben ma már ott található a szó S nagyon helyes, hogy ott van, mert az utóbbi néhány évtized alatt a szó valóban országos elterjedtségűvé vált. Örüljünk hát neki!