Ahol megeszik az embereket

Mexikóvároshoz közel több mint ötszáz, kitépett szívű, feldarabolt, megfőzött és tisztára kapart csontú áldozat maradványaira bukkantak a régészek. Szakértők szerint a leletek arra utalnak, hogy az aztékok egy része nem hódolt be a korábban istenként tisztelt spanyol hódítóknak, hanem a fegyveres ellenállást választotta. A leletek azt bizonyítják, hogy az aztékok - a birodalom második legnagyobb városában, Texcocóban uralkodó királyuk meggyilkolása miatt - elfogták és megölték a spanyol konkvisztádorokat. Karavánjukat valószínűleg azért sikerült csapdába ejteni, mert nagyon lassan haladt.
A foglyokat addig tartották börtönben, amíg el nem jött a papok szerint megfelelő áldozati nap. Ekkor feltehetőleg hallucinogén hatású gombákat és erjesztett kaktuszléből készített alkoholos tejitalt adtak nekik, hogy elcsendesedjenek. Utána felvitték őket a templomokba, ott megölték őket, majd kitépték a szívüket, amiket az azték papok különböző isteneknek ajánlottak fel. Az áldozatot felmutató papok és a város öregjei ezután azon nyersen elfogyasztották a még meleg szíveket, sőt a megfőzött karokból és lábakból is darabokat vágtak le. A vágások nyoma ezeken a csontokon még ma is látható. Az áldozatok között terhes nők is voltak, a rituálé részeként hasukat a benne lévő gyermekkel együtt szúrták át.
A spanyol hódítók vezére, Cortez a mészárlások hírére a várost Tecuaque-nek (bennszülött nahuatl nyelven: "ahol megeszik az embereket") nevezte el, és egy nagyobb sereget is küldött oda, hogy öljenek meg mindenkit, akit ott találnak. Amikor a helybeliek meghallották, hogy közeledik a spanyol sereg, áldozataik megmaradt részeit kutakba dobálták. Azt hitték, minden nyomot eltüntetnek, meg sem fordult a fejükben, hogy több száz év után előkerülnek az árulkodó bizonyítékok.