Beszél a könyv

Ilyenkor a hátsó ülésen az éppen aktuális gyermek (netán búskomor serdülő, méla ifjú, félősen összehúzódó nagyi) már minden kedvtelésén túl van. A Barbie-baba tucatszor átöltöztetve, a kisautó többszörös Forma-1-es bajnok, a "közkívánatra" (miért? egy szülő tehet mást?) bömböltetett techno, disco, tam-tam, bülbülü és hasonlóan romantikus zenék kivégezve. A magyar nyelvű adó már régóta nem jön be (a Locomotivon meg Zoránon már röhög az ifjúság: "na, neee... ne csináljátok!").
Szóval utazik a család. Ismerős, ugye? És a horvát tengerpart nagyon messze van...
Aztán eszembe jutott, hogy kaptam én két CD-t ajándékba azzal az utasítással, hogy akkor hallgassam csak őket, ha már nagyon fáradt az utazós csapat. A hangszórókból először egy Sherlock Holmes-történet szólalt meg. Szersén Gyula a higgadt, mindig készséges Watsonként, Tahi Tóth László pedig a krakéler, undok és mindig borotvaéles elméjű detektívként képes volt 75 percre elnémítani családunkat. A következő nyugodt másfél óráért hálámat Molnár Piroskának és Papp Zoltánnak rebegtem el, akik Roal Dahl meghökkentő meséit olyan hátborzongatóan kedvesen mesélték el, hogy még az aktuális, csontjainkat kiropogtató, egészségügyi szünetet is leszavazta a család "Hallgassuk végig!" közfelkiáltással.
Hihetetlen, de észrevétlenül kerültünk teljes háromszáz kilométerrel közelebb a célhoz.
Éljenek a karvalyszemű, undok detektívek meg a vérfagyasztó történetek kiagyalói.
Sokat tettek a családi békéért!