Egy hórihorgas fenegyerek

- Tatán született, Budapesten járt iskolába, majd tizennyolc évesen Szegedre költözött. Mi vonzotta a dél-alföldi városba?
- Leginkább az, hogy önállóan élhetek. A Táncművészeti Főiskola néptánc tagozatán végeztem, de már akkor többre vágytam annál, hogy csak néptáncos legyek. Hallottam, hogy Szegeden izgalmas, modern balettegyüttes indul Imre Zoltán vezetésével, és az évfolyamból heten elhatároztuk, hogy oda szerződünk.
- Gondolom, a főiskolán a kötelező csapásolás után, a szünetekben kortárstánc-mozdulatokat próbálgattak a testükön?
- Kortárs táncot? Fogalmunk sem volt, hogy mi az. Azt sem tudtuk, hogy létezik. A néptánc tagozaton ilyesmit nem tanítottak. Szegeden aztán nemcsak Imre Zoli stílusával ismerkedhettünk meg, hanem sok kiváló külföldi mesterével is, akik vendégként kurzusokat vezettek, koreografáltak az együttesben. Többük nagy hatással volt rám, és már egészen fiatalon én is koreografálni akartam. Állandóan zenét hallgattam, színházi szakkönyveket olvastam, beültem a prózai tagozat próbáira, és figyeltem a színészeket. Magamba akartam szívni mindent, amit csak lehet.
- Sikeres, ugyanakkor rövid volt a felkészülési időszak, hiszen nagyon fiatalon elkezdett koreografálni.
- Valóban hamar debütáltam, de csak hosszú évek és sok-sok munka után mondhattam el: most már saját, kialakult táncnyelvem van. Első érett műveimnek a Tavaszi áldozatot és a Sárembert tartom.
- Érdekli a vidéki közönséget a kortárs tánc? Nem pusztán szegedi tapasztalataik vannak, hiszen csak az elmúlt néhány hónapban is felléptek Kecskeméten, Egerben, Győrött, Ózdon, Miskolcon, Veszprémben és több budapesti helyszínen.
- Az első években azért voltam érdekes, mert én voltam a fiatal, aki új mozgást hoz létre, aki újfajta gondolkodást teremt meg. A majd' kétméteres magasságommal és a tar fejemmel különleges színpadi látványt nyújtottam; olyan fenegyerekszerű pasas voltam. Ma, együttesvezetőként, nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy hol és kinek játszunk. Úgy alakítom ki a társulat műsorpolitikáját, hogy mindig tekintettel vagyok az adott színház, város, közeg szellemiségére. Azt bevallom, nekem nagy élmény, ha tapsol a közönség.
- Hat évvel ezelőtt hirtelen megromlott a kapcsolatuk a szegedi színházzal.
- Nem a színházzal, csak egy emberrel. Az akkori igazgató az egyik legsikeresebb évadunk végén kirakta a színházból az együttest. A Sztravinszkij-estünkkel abban az évben nyertük el a Budapesti Tavaszi Fesztiválon a legjobb előadás díját, Szegeden pedig az A csodálatos mandarinért megkaptam a legjobb rendezőnek és táncosnak járó elismerést. A díjátadás után három nappal az igazgató közölte, hogy az előadásaink csekély látogatottsága miatt nem tart igényt az együttes munkájára. De a városból nem tudott kitenni minket, így született egy megállapodás: önálló együttessé válunk, és évente négyszer felléphettünk a szegedi színházban.
- Négyszer egy évben?
- Vicces, ugye? A következő évben sikerült ötre emelnünk a számot. Azóta új igazgató van, és mostanra kialakult az ideális állapot: évente harmincszor lépünk fel Szegeden. A fennmaradó időben járhatjuk az országot. Vidéki vendégszereplések nélkül nem tudnánk fenntartani az együttest.
- A turnék bevétele elegendő a működésükhöz?
- Nem. Szeged városától kapunk támogatást, pályázgatunk is, és vannak mecénásaink. Ilyen például a KÉSZ Kft., amellyel kifejezetten baráti a kapcsolatunk. Megalakulásunk közelgő huszadik évfordulóját is együtt fogjuk megünnepelni.
- Feltűnt a televízió képernyőjén is...
- A TV2 Megatánc vetélkedőjéről van szó. A zsűriben van Daniela Hernández Faith, Kishonti Ildikó, Keveházi Gábor, Novák Péter és jómagam.

Irány Mexikó!
Októberben egyhónapos mexikói vendégszereplésre indul a Szegedi Kortárs Balett. Turnéjukat az Interkoncert szervezi, tizennyolc alkalommal adják elő valamelyik kőszínházban vagy szabadtéren a Carmina Buranát, illetve a Mozart-táncokat. A szegedi balettegyüttes a kecskeméti színház "befogadott" társulataként évek óta repertoárdarabot ad, az idei évadban a Mozart-táncokat, melyet a zeneszerző születésének jubileumára alkottak. Hamarosan filmet forgatnak A kékszakállú herceg várából. A művészeti vezető-koreográfus, Juronics Tamás prózai darabot is rendez.