Pokol helyett Amerika

"Ezt az egyetlen dedikált könyvet jótékonysági árverésre bocsátottuk" - magyarázta lelkesen gesztusát. - "Ötvenezer forintos kikiáltási áron kínáltuk, és már egymilliónál tart a licit." A könyvbemutatón jelen lévő Szenczi Sándor, a Magyar Baptista Szeretetszolgálat igazgatója elmondta, hogy ezt a pénzt szeretnék majd a Tízezer gyerek karácsonyáért elnevezésű akciójukban használni, melyre tízmillió forintot kívánnak összegyűjteni. Vujity Tvrtkónak hála, az összeg tíz százaléka már megvagyon. E hatásvadász pillanatokban azt vártam, hogy a dedikáló toll is árverésre kerül, jó magyar jótékonysági szokások szerint. Számomra - a végeredménytől függetlenül - mindig gagyi nagylelkűség, ha dedikált labdákat, bokszkesztyűket, mezeket kínálnak licitálásra, úgy vélem, ez mások pénzével való jótékonykodás és jó nagy adag önreklám. A riporterhez méltóbb és elegánsabb lett volna, ha a szerző a kötet honoráriumának egy részét ajánlja fel. Különösen furcsa a garasoskodás, ha eszünk bejut, hogy Tvrtko és felesége már könyvtárat is ajándékozott gyermekintézménynek.
A riporter Pokoli történetek... és ami azóta történt című kötetét Ágika emlékének ajánlotta. Elmesélte, hogy Ágika egy tizenkét éves cigány lány volt, akivel akkor barátkozott össze Szabolcsban, amikor Oroszországból hazahozták a hadifogoly Toma Andrást. A kislánnyal barátságot kötött, számítógépet is ajándékozott neki. Ágika gyakran kérte arra, tegyen meg mindent, hogy meggyógyulhasson és életben maradhasson. A kislány ugyanis rákos volt. A riporter igyekezett segíteni, de sajnos hiába, a kis barát meghalt. E bővített válogatást "angyalkáinak", Benjaminnak és Barnabásnak is ajánlja a szerző, az ajánlások után pedig ezt a mondatot olvashatjuk: "Szeretlek, Zsolnay Gyöngyi!" A könyvbemutatón az első példányt oda is vitte a nézőtéren ülő, száztízszeres válogatott kosárlabdázó feleségének, átölelte, és majdhogynem elsírták magukat egymás vállán. S hogy a hatást fokozza, Tvrtko elmesélte, hogy néhány hete egy templomban úgy gondolták, újra megerősítik házasságuk szentségét. A szerző kétségtelenül profi, olyan volt az egész, mintha egy érzelgős amerikai filmjelenetet néznénk. Könnyes és giccses.
Vujity Tvrtko azért döntött az amerikai kiruccanás mellett, mert meghívást kapott a University Of Miami egyik professzorától, térjen vissza előadásokat tartani. A riporter ugyanis az egyetem kommunikációs szakán tanulta annak idején az újságírást. "Mindig mondtam Gyöngyinek, hogy egyszer eljön az idő, amikor visszamegyek, és saját eszközeimmel megköszönhetem mindazt, amit tőlük kaptam" - érzékenyült el Tvrtko, amikor utazásának okairól beszélt. Ráadásul a felesége visszautasíthatatlan ajánlatot kapott a Camp Olympic nevű világhírű amerikai sporttáborból, ahol kisgyerekekkel foglalkozhat. Saját gyermekeik pedig megtanulhatnak angolul az óvodában.
A kérdésre, hogy meddig maradnak, kitérő választ adott a tévés. Mint mondta, ha külföldön van, gyötri a honvágy, de ezúttal addig maradnának, amíg terveiket meg nem valósítják. Egy biztos: ebben az évben nem jönnek haza.
Legalábbis dedikálni nem.