Sietős rügyek, lomha ősz

Tizenhét nemzet kutatóiból álló tudóscsoport vállalkozott rá, hogy elemezzen mintegy 125 ezer megfigyelést, illetve adatot, amelyet 1970 és 2000 között 21 országban rögzítettek. Ezek mind összefüggésben álltak az évszakos változásokkal. Így például a lombfakadás, a virágzás és a termésérés kezdetének idejét vették górcső alá és vetették össze. Megállapították, hogy a bekövetkezett éghajlatváltozás hatására a vizsgált növények 78 százaléka hamarabb hajtott ki és korábban érlelt termést, s csak összesen három százalékuk fakasztott lombot a szokásosnál később. A szezonális hőmérsékleti adatok összevetése feketén-fehéren megmutatta, hogy például Spanyolországban teljes egy fokkal nőtt a (kora) tavaszi hőmérséklet, ami ott mintegy két héttel előbbre hozta a tavasz kezdetét. Az egyes országok hőmérsékleti adatai alapján számított európai átlag szerint kontinensünkön egy héttel korábban érkezett a tavasz, és az ősz átlagosan három nappal később köszöntött be az egyes országokban. Ráadásul ez nem is harminc év alatt, hanem 1990 és 2000 között következett be.
A változások persze nem maradnak következmények nélkül. Azon túlmenően, hogy bennünket, embereket megviselnek, próbára teszik a növény- és állatvilágot is. Az ilyen gyors felmelegedés ugyanis gyors alkalmazkodást kívánna meg, amire a legtöbb élőlény képtelen. Érdekes módon a megfigyelések különösen a vándormadarak körében (például a fecskék esetében) mutatnak rossz alkalmazkodóképességet. Mi mással is zárulhatott volna a nagyszabású nemzetközi vizsgálat eredménye, mint a sokadszori figyelmeztetéssel, hogy ha a világ országai nem hoznak hatékony intézkedéseket a szén-dioxid-kibocsátás, illetve az ebből következő üvegházhatás csökkentéséért, akkor századunk végére - a szó szoros értelmében - igen forró lesz a helyzet.