Tessék a munkát irigyelni!

- Nem akármilyen szomszédságban lakik. Balra a József Attiláról, eggyel följebb a Radnóti Miklósról elnevezett utca. Lefogadnám, hogy száz év múlva a Pipacs utcát Csukás Istvánra keresztelik át.
- Hát, ha még száz évig láthatnám a Balatont, azt sem bánnám, ha utcanév lenne belőlem. Főleg, hogy egyenesen József Attiláról nyílnék... Az ő emlékét, aki itt halt meg, példamutató módon ápolja a község. Múzeuma van, egy szobra és egy modern emlékműve is áll a faluban. Éltek-élnek itt más írók-költők is, így például Rónay György, akiről szintén van utca elnevezve; a fia, Laci, a Vigília szerkesztője, apja régi házában lakik.
- Hogyan vetődött a magyar tenger partjára az egykori kisújszállási fiú?
- Feleségem egy Siófok melletti somogyi faluból való. Húszéves koromig a Balatont sem láttam, aztán mára ez a tó lett nekem a Hortobágy. Két évtizede autóbusz-vezető sógorommal közösen vettük ezt a telket, amely éppen Szárszó határában áll. Azóta sem tudok betelni a Balatonnal. Minden reggel lesétálok a partra, hogy megnézzem, megvan-e még. A kétezer lelkes Szárszó pont az a hely, ahol még élni lehet. Még ilyenkor, szezonban is meghitt település marad, mi, a Pipacs utcában, kiesünk a nyüzsgésből. Itt még köszönnek, érdeklődnek egymás hogyléte iránt az emberek.
- Ön azon kevés íróink egyike, akiknek arcát is ismerik a gyerekek.
- Azt szoktam mondani: engem a fél ország ismer és szeret. S az ország jobbik felét a gyerekek alkotják... A népszerűségemet a nekik írt dolgaimnak köszönhetem. Amikor gyereklapot akartam csinálni, s pénzért kuncsorogtam a különböző minisztereknél, nem kellett bemutatkoznom, amint megláttak, tudták, ki vagyok.
- Pénzt is adtak?
- Egy fillért sem. Pedig szükség lenne ma is gyerekeknek szóló lapra, színházra, filmekre. A tévé, a DVD, a számítógép korában sajnos a gyerekek elfelejtenek megtanulni olvasni; én hétéves koromban már tudtam a kisújszállási népiskolában. A látott képtől a képzelet mozija nem indul be. Az elvonatkoztatás ősi képességét az olvasás hozza elő. Nem tudok elképzelni magányosabb dolgot, mint amikor a gyerek egyedül ül a számítógép előtt és játszik. A játékhoz legalább két ember kell. Közben meg múlik az idő. A gyerek órája gyorsabban ketyeg. Nála négy év egy korszak, bizonyos korban csak bizonyos dolgokat képes befogadni. Tizennégy esztendős korban már nem lehet a mesét pótolni.
- Könyvei még ma is nagy példányszámban jelennek meg. Gondolom, az irodalmi életben akadnak irigyei...
- Mindig utáltam a nyomorgó író legendáját. Tessék dolgozni! Ha nem megy a novella- vagy a versírás, lehet riporterkedni, szerkeszteni, tanárnak menni. Változatos volt az életem, dolgoztam újságoknál, a tévében, a Móra Kiadó főszerkesztője voltam nyolc évig. Szóval a munkát is tessék irigyelni, ne csak a sikert. A munka keretet ad az ember életének, persze pénzt is hoz, ami nélkül létezni nem lehet.
- Meséihez, gyerektörténeteihez nyilván a gyerekkor szolgáltatta a muníciót.
- Igen. Nagyon szép gyerekkorom volt. Kovácsmester apámnak és kerékgyártó barátjának közös udvart béreltek, ahol a háború után nem győzték gyártani a szekereket. És a lovakat is oda hozták patkolni. Akkoriban még megvolt az a jó szokásuk a felnőtteknek, hogy nem zavarták el a körülöttük tébláboló gyerekeket. Füleltünk, hallgatóztunk. Nyáron pedig kinyílt előttünk a határ. Rohantunk ki gatyában, meztélláb. Csapatba verődve fára másztunk, madarat kerestünk. Nagyon sokat hoztam magammal onnan, többek közt a történetek szereplőinek neveit. Például a keménykalap és krumpliorr már megvolt, az elátkozott fagylaltos is. De hiányzott a neve. Egyszer csak eszembe jutott az egykori kisújszállási fagylaltos, akit Bagamérinak hívtak. Leszármazottai még ma is ott élnek, és nagyon büszkék, hogy ilyen híres lett a felmenőjük, aki tényleg maga mérte a fagylaltját.
- A Süsü, a sárkány óriási siker volt, de majd' három évtizedet kellett várni, amíg elkészült a folytatás. Miért?
- Az alighanem az utolsó nagy dobásom volt. Életemben először és utoljára voltam producer. Már hat évvel korábban megírtam a folytatást Süsüke, a sárkánygyerek címmel. Feldühödtem, erőszakosabb voltam a szokásosnál, és sikerült nyernünk egy pályázaton. Tizenhárom részes sorozat lett belőle, először a Duna Tv adta le, majd tavaly karácsonykor sugározta a köztévé is. Akkor úgy döntöttem, ez nagyon fárasztó, jobb nekem, ha inkább írok.
- Most mit ír?
- Rófusz Ferenccel - aki a Légy című rajzfilmjével az első magyar Oscar-díjas - tervezgetünk egy rajzfilmsorozatot. Én írnám a forgatókönyvet. A pénzszerzést viszont már nem vállalom.

Ki ő?
Csukás István 1936-ban született, sokáig hegedűművésznek tanult, aztán 1954-től jogot hallgatott, a bölcsészkarra járt Pesten, de az igazi egyeteme az akkoriban újra megnyílt New York kávéház lett. Tizennyolc évesen jelentek meg első versei, 26 évesen pedig első "felnőtt" verseskötete. Azt követően szinte évente jöttek a gyerekkönyvek, filmforgatókönyvek, mesék, költői munkák. Több mint ötven kötetet publikált eddig. Munkásságát a József Attila-díjtól az Andersen-díjon át az 1999-es Kossuth-díjig tucatnyi kitüntetéssel ismerték el. A Keménykalap és krumpliorr 1977-ben megkapta Az év legjobb gyermekfilmje hollywoodi nagydíját.