Édesanyánk varrta a karszalagot

- Még most is a film hatása alatt állok. Nem megy a fejembe, hogy miért kellett kivégezni a bátyját.
- Erre senki sem tud válaszolni, hiszen a kihallgatási jegyzőkönyvből tizenöt oldal hiányzik. Ezek a fiatalok nem követtek el olyan hatalmas bűnöket, hogy halállal kelljen lakolniuk; bár egy 1957-es törvény szerint kiskorút is halálra lehetett ítélni. Az akkori hatalom szemében a legnagyobb bűnük az volt, hogy újra forradalmat akartak kirobbantani, ráadásul a munkásosztályhoz tartoztak. Bátyámnak felsőbb utasításra kellett meghalnia, ugyanis a Rózsadombot, ahol a politikai vezetés is lakott, meg kellett tisztítani az ő szemükben ellenforradalmi elemektől.
- Öten voltak a bandában, de csak Pétert ítélték halálra. Miért?
- Mert mindent magára vállalt, hogy társait megmentse, és úgy gondolta, fiatalkorúként kisebb büntetést kap. Legnagyobb bűne a gyilkosságra való szövetkezés volt, bár az elrabolt rendőrt elengedték, mert két kisgyereke volt. A rendőr egyébként nem vallott ellenük, annak ellenére, hogy próbálták rávenni a vizsgálótisztek. Péter hazaszerető, családszerető, bátor gyerek volt, tizenöt évesen részt vett a forradalomban. Kapcsolatban állt a Széna téri parancsnokkal, felesküdött a nemzetőri karszalagra, melyet édesanyám varrt neki.
- Önnek származott hátránya abból, hogy részese volt az eseményeknek?
- Tizenegy évesen én is gyűjtöttem a fegyvereket, s a szigorúan titkos vádirat szerint röpcédulákat terjesztettem, bár erre nem emlékszem. Nem vettek fel a gimnáziumba, csak később, levelezőn érettségiztem le. Ki akartam menni Amerikába, de csak Bécsig jutottam el, visszahúzott a szívem. Szép sikereket értem el fodrászként, családot alapítottam, két gyerekem és két unokám van. Sokszor belegondolok, hogy Péter is így élhetne. Többször is láttam már a róla készült filmet, valahányszor könnyes lett a szemem.