Csattanó maszlagra vadászik a drón
Sokáig a katonai felderítés vagy a hobbireptetés jutott eszünkbe a drónokról. Ma már azonban egyre több mezőgazdasági és ipari feladatra alkalmazzák a pilóta nélküli légi járműveket. De hol és hogyan készülnek ezek az egyre sokoldalúbb repülőeszközök? Ennek jártunk utána egy dróngyárban.
Kép: Munka előtt a permeteződrónt is „megtankolják”
Gyanakodva nézegetem a füzetembe felírt címet: vajon jó helyen járok? A meghívás egy dróngyárba szólt, ezért hatalmas, high-tech üzemcsarnokot, szigorúan őrzött biztonsági kapukat vártam. Ehhez képest a Szentendre határában, a Kalászi út mellett álló épület első pillantásra inkább egy átlagos irodaháznak tűnik. Két fiatalember lép ki az ajtón. Egyikük kezében drón, és azt magyarázza, hogy tesztrepülésre viszik a frissen elkészült gépet. Tehát jó helyen járok.
A „gyár” előterében kisebb-nagyobb drónok sorakoznak. Többségük egy kisebb helikopterre hasonlít, egyik-másik azonban termetes repülő rovarra emlékeztet. Talán csak azért látom így, mert az angol drone szó herét, vagyis hím méhet jelent, bár az elnevezés nem a gépek külsejére, hanem jellegzetes zümmögésükre utal.
Ezek magyar fejlesztésű drónok, amelyeket mezőgazdasági és ipari feladatokra készítünk és értékesítünk
– mondja Keczer Máté, az ABZ Drone Kft. ügyvezetője. A munka valójában két, egymással szorosan együttműködő cég között oszlik meg: az ABZ Innovation Kft.-nél a fejlesztés és a gyártás zajlik, az ABZ Drone Kft. a magyarországi értékesítést, a szervizelést, a képzéseket, az engedélyeztetést és a drónokkal végzett szolgáltatásokat végzi.
Mint egy kiállításon, úgy vezet végig bennünket a gyáron és a drónok világán Keczer Máté. Az egykori légi irányítóból lett ügyvezető szinte történelemórát tart. Lelkesen mesél arról, hogy az első pilóta nélküli repülő szerkezetek története egészen az 1848–49-es forradalmak idejéig vezethető vissza. Az osztrák hadsereg akkor robbanószerkezettel felszerelt, meleg levegős ballonokkal próbálta megtörni Velence ellenállását. A haditerv azonban visszafelé sült el: a szél megfordult, és a ballonok egy része a támadók felé sodródott. Ebből is jól látszik, hogy a drónok először a hadászatban jelentek meg, az első komolyabb fejlesztések a hadiiparban voltak, de azután a technológia más területeken is megkezdte a térhódítást.
Az első mezőgazdasági drónt pedig meglepő módon nem egy repülőgépgyártó, hanem a Yamaha fejlesztette ki. A robbanómotoros gépet eredetileg permetezésre tervezték, később a technológiát már a fukusimai atomerőmű-baleset utáni méréseknél is hasznosították: szenzorokkal szerelték fel, hogy a veszélyes területeken gyűjtsön adatokat – folytatja.
A permetezés, a növényvédelem azonban csak egy a sok feladat közül, amit az agráriumban a drónok el tudnak látni. Egyre nagyobb szerepük van a területek felmérésében és segítenek adatot gyűjteni. Erről már Herczeg Levente, a cég szolgáltatási igazgatója beszél, aki szerint a precíziós gazdálkodásban az információ különlegesen értékes. A levegőből néhány perc alatt felmérhető, hogy egy szántóföldön vagy gyümölcsösben hol van szükség beavatkozásra, ellenőrizhető a növény- és talajállapot. Gyorsan kiderül, hol jelent meg a vadkár, melyik területen fejlődnek gyengébben a növények vagy éppen hová érdemes egyáltalán bemenni terepszemlére. Egy több száz hektáros gyümölcsösben például néhány repülés után pontos térképet készítenek arról, hol hiányzik egy-egy fa. Nem kell végigjárni az ültetvényt és kockás füzetbe jegyzetelni: a rendszer sorra megmutatja, melyik parcellában hány csemetét kell pótolni. Sőt, a mesterséges intelligencia segítségével már a veszélyes gyomnövényeket is ki tudják szúrni a levegőből.
Kaptunk olyan felkérést, hogy vizsgáljunk meg egy csemegeborsó-ültetvényt, van-e benne csattanó maszlag. Ugye, ez kritikus dolog: ha a csattanó maszlag aratáskor beszennyezi a termést, akkor már nem használható fel a konzerviparban. Emberi erővel végignézni a területet rettenetesen időigényes. Drónnal sem egyszerű, hiszen alacsonyan és lassan kell repülni, hogy megfelelő képeket tudjunk készíteni a levelekről
– meséli.
– Végül találtak csattanó maszlagot? – kérdezem.
– Igen. A mesterséges intelligenciával támogatott képfeldolgozás még a kétleveles gyomnövényt is felismerte, nemcsak a már virágzó példányokat. A drón pedig pontos térképet készített az előfordulásukról: a dolgozóknak már csak oda kellett menniük a megjelölt pontokra, és eltávolítaniuk a növényeket.
Közben megérkezünk a gyárlátogatás első állomásához, amelyet Keczer Máté prototipizáló részlegnek nevez.
– Itt állítjuk össze az új fejlesztésű drónok prototípusait, illetve ha egyedi igények alapján kell építenünk egy drónt, az is itt készül. Például egy román megrendelésre itt kísérleteztük ki azt a drónt, amely szerszámokat szállított egy szigetre – magyarázza.
A részleg egyébként semmiben sem hasonlít egy futurisztikus laborhoz. Két munkapad áll a szoba közepén, rajtuk egy-egy félig összeszerelt drón. A szerelők úgy hajolnak föléjük, mint a sebészek a műtőasztal fölé. Mögöttük a falon kialakított akasztókon a szerszámok lógnak, jó néhányat laikusként is felismerek. Körben a polcokon különböző alkatrészek, talpak, tartályok sorakoznak.
– Ez egy úgynevezett trichogramma-kijuttató tartály – veszi le az egyiket Keczer Máté. – A drónnal ebből olyan apró golyócskákat szórunk ki, amelyekben fürkészdarázs-lárvák fejlődnek. Előre beállított mennyiségben, hektáronként pontosan annyit juttatunk ki belőlük, amennyire szükség van. A kikelő fürkészdarazsak a kukoricamoly petéibe rakják saját petéiket, így természetes módon gyérítik a kártevőt. Korábban a lárvákat tartalmazó kapszulákat kézzel erősítették a kukoricára, a drónnal azonban a munka jóval gyorsabban és egyenletesebben elvégezhető.
Következő állomásunk az alkatrészgyártó „részleg”, amely tulajdonképpen egy 3D-nyomtató. Mint kiderül, számos alkatrészt – elsősorban a talpakat, a forgószárnyakat, rotorrendszereket – az Európai Unióból importálnak, míg a repülést vezérlő elektronikát, a helymeghatározó rendszereket, az ezeket rögzítő alkatrészeket maguk gyártják és szerelik össze. – Kifejezett törekvésünk a nem kínai eredetű alkatrészek használata – jegyzi meg az ügyvezető.
Végül megérkezünk az összeszerelő üzembe. Számítógépek által vezért, robotkarokkal felszerelt gyártószalag helyett egy családias hangulatú műhely fogad bennünket. Keczer Máté rögtön magyarázattal is szolgál: – A repülőgépgyártás ma is alapvetően manufaktúraszerű. Ez nemcsak a drónokra igaz, hanem a nagy utasszállítókra is. Ennek legfőbb oka a repülésbiztonság.
A drónok esetében az alkatrészek különböző munkaállomásokon kerülnek a helyükre, a mérnökök lépésről lépésre szerelik össze a gépeket. A folyamat vége a berepülés, amelynek során tesztelik a gépet.
Az egyik munkaállomáson éppen egy permeteződrónt szerelnek össze. Keczer Máté egy locsolófejhez hasonló alkatrészt mutat. Ez a szórófej, amelyet a hátsó karok alá szerelnek be, majd egy speciális repítőtárcsával szabályozzák a folyadékcseppek méretét. A tárcsa peremén kialakított apró fogak „szakítják szét” a folyadékot, a fedélzeti szoftver pedig folyamatosan szabályozza a fordulatszámát. Minél gyorsabban forog a tárcsa, annál kisebb permetcseppek képződnek.
A szentendrei üzemben havonta átlagosan harminc drónt szerelnek össze, ám ez a szám hamarosan tovább nőhet. A külföldi tőkebevonásnak köszönhetően már tervezik a műhely ezer négyzetméteres bővítését, amely jelentősen növeli majd a gyártókapacitást.
Egy-egy drón ára – a típustól és felszereltségtől függően – 8–16 ezer euró között mozog. Az élettartamukat nehéz egyetlen számmal megadni, hiszen nagyban függ attól, milyen gyakran használják őket. A leginkább igénybe vett alkatrész az akkumulátor, amelyet idővel cserélni kell.
– Megfelelő karbantartással egy drón nagyjából annyi ideig szolgálhat, mint egy személyautó – foglalja össze Keczer Máté.
A műhelyből a telephely hátsó részébe indulunk. Itt található a tesztterület, ahol minden elkészült drónnak bizonyítania kell, mielőtt a megrendelőhöz kerül. Elsőként az úgynevezett monitoring-, azaz megfigyelő-, illetve adatgyűjtő drónokat repteti Herczeg Levente és Csuvár Árpád. Néhány érintéssel beprogramozzák az útvonalat az irányítókonzolon, és a drón hamarosan már nyolcvan méter magasan repül a kijelölt terület fölött.
– Nem fújja el a szél?
– Nem. Akár 40–45 kilométer/órás szélben is képes pontosan tartani az útvonalát. A problémát inkább az jelenti, hogy a szélben erősen mozognak a növények és a felvételek elmosódhatnak – mondja Herczeg Levente.
Azt is megtudjuk, hogy a drón egy nap alatt akár több száz hektárt képes felmérni. Teljesítménye a terület tagoltságától függ: sok kisebb parcella esetén 400–450 hektár, nagy összefüggő tábláknál akár ezer hektárnyi területet is fel tud térképezni.
– Van olyan terület, ahol nem repülhetnek?
Erre már Csuvár Árpád válaszol:
– Minden repülést előre be kell jelenteni a HungaroControl mobilalkalmazásában. Itt jelennek meg a hivatalos légtérkorlátozások is. Vannak olyan területek, ahol jogszabály tiltja a repülést, emellett egyes gyártók a saját gépeikbe is beépítenek biztonsági korlátozásokat. Például az egyik legismertebb dróngyártó, a DJI eszközei a Paksi Atomerőmű, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér vagy Csillebérc közelében egyszerűen nem szállnak fel.
– Mi van akkor, ha valaki csak kíváncsiskodni akar a drónnal? Mondjuk átrepülök vele a szomszéd kertje fölé, hogy körbenézzek.
– Ezt inkább ne tegye – vágják rá szinte egyszerre. – A szomszéd bejelentést tehet a rendőrségen, és a szabálytalan drónhasználat bírságot is maga után vonhat.
– Egy nagyobb mezőgazdasági területet sem nézhetek meg így?
– Azt lehet. A szabályozás ugyanis elsősorban az emberek magánszféráját védi. Nyílt mezőgazdasági területen az állomány megfigyelése önmagában nem tilos.
– És ha nemcsak megnézem, hanem átrepülve „véletlenül” rá is permetezek valamit?
– Akkor nagyon megütheti a bokáját. Minden légi kijuttatás engedélyköteles, és az engedély nélküli permetezést szigorúan büntetik.
Azután azt is elmagyarázzák, hogy a véletlenszerű vagy titkos „akció” egyáltalán nem életszerű és nem is jellemző. A hivatásos távpilóták csak engedéllyel dolgozhatnak, minden permetezést előre be kell jelenteni és dokumentálni kell. Ráadásul egy 50 literes tartállyal felszerelt permeteződrón és a hozzá tartozó felszerelés nem olyan eszköz, amelyet valaki csak úgy észrevétlenül elővesz és reptet. Ezt rögtön be is bizonyítják: elindítják az ABZ Innovation Kft. saját fejlesztésű gépét, amelyből vizet szórnak ki. Egyértelműen hangos és feltűnő jelenség, néhány másodperc alatt magára vonja mindenkinek a figyelmét.
Látva a működését, újabb kérdés fogalmazódik meg bennem:
– Mennyire erőteljes ez a permetezés? Beállhatok alá „zuhanyozni”?
A két távpilóta erősen csóválja a fejét: ezt se próbáljam ki. A közeli növényzeten szemléltetik, milyen erős légáramot keltenek a rotorok: a bokrok ágai meghajlanak, a leveleket csapkodja a „szél”. Éppen ez segíti, hogy a permet a lombozat belsejébe is bejusson.
A drónos permetezés másik előnye, hogy éjszaka is végezhető. Ilyenkor nem zavarja a méheket és más beporzókat, illetve a hűvösebb időben kisebb a párolgási veszteség. Egy hektárra egyébként általában 15–20 liter permet kijuttatása javasolt, vagyis egy 50 literes tartállyal nagyjából két és fél-három hektár kezelhető. A repülési idő egy akkumulátorral rendszerint 6–15 perc, ezért általában négy akkumulátort visznek magukkal: eggyel repülnek, kettő töltődik, egy pedig pihen. Előfordul, hogy egy nagyobb terület permetezésekor akár százszor is felszállnak.
A mezőgazdasági felhasználás mellett egyre gyakoribb a drónok ipari alkalmazása, ezért a cég is elindult ebbe az irányba: tisztítódrónt fejlesztettek. Ahogyan felszáll a tesztpályán és húzza maga mögött a vastag tömlőt, amiből nagy nyomással vizet lövell ki szinte egy helyben lebegve, elsőre inkább félelmetesnek tűnik. Jobban hasonlít egy titkos lopakodó katonai eszközre valamelyik sci-fi filmből, mint egy takarítóeszközre, amely üveghomlokzatok, tetők, napelemek mosását végzi.
– Elsősorban homlokzatok tisztítására használjuk, de végeztünk már velük állattartó telepeken fertőtlenítést, falmosást is – magyarázza Csuvár Árpád. A működése teljesen automatizált: a kezelő előre megadja, milyen távolságban haladjon a drón a felülettől, és milyen útvonalat járjon be. Ezután a gép a küldetésnek megfelelően halad a pályán, egyenletes távolságot tartva a tisztítandó felülettől.
– Ez még csak az ipari felhasználás kezdete – veszi át a szót Keczer Máté. – Rengeteg lehetőség rejlik a dróntechnológiában. Egy építkezésen centiméteres pontossággal felméri a területet, ez alapján meg tudjuk mondani, hogy egy nap alatt mennyi földet mozgattak meg vagy mennyi sóder fogyott el. Hőkamerával épületenergetikai felméréseket tudnak készíteni vagy egy napelemparkban jelezni tudják a hibás paneleket. A katasztrófavédelemben a tűzesetek után segíthetnek felkutatni a még izzó gócokat – sorolja.
A lehetőségek mellett korlátok is vannak. – Személy- vagy betegszállítás esetén még túl magas a kockázat. Még akkor is, ha már vannak olyan drónok, amelyek 50 kilogrammos terhet tudnak szállítani. Ki tudja, talán egyszer lesznek személyszállító drónok – tárja szét a karját az ügyvezető.
A gyárból gyalog indulok a majd két kilométerre lévő buszmegálló felé. Ahogy a tűző napon baktatok a poros mellékúton, arra gondolok: de jó lenne, ha az az „egyszer” már elérkezett volna, és jönne egy dróntaxi!
