Pimaszul jól muzsikálnak

A vidéki fiúkat olyan elismerés érte, amilyen magyar zenészt még soha. De lehet-e világhírű egy lelkes kisvárosi zenekar? Erre választ kaphatunk, ha követjük az 1995-ben alakult Kerekes Band sorsát.
- Itthon, ha megfeszülünk is, "csak" egy vidéki banda vagyunk. Szerencsére külföldön, például Írországban senkit sem érdekel, hogy Budapestről jöttünk vagy Egerből, ott előítéletek nélkül hallgatják a zenénket. A legkisebb román faluból érkezett rezesbandák a legnagyobb színpadokon léphetnek fel, ha tényleg jó, amit csinálnak - magyarázza Fehér Zsombor, az öttagú együttes vezetője.
Zsombor és öccse, Viktor, szó szerint belenőtt a népi kultúrába, édesanyjuk ugyanis viseletkészítő iparművész, édesapjuk pedig kerámiákat formáz. Két fiuk sem érte be a zeneiskolában tanult klasszikus ismeretekkel. Elmentek inkább Gyimesbe gyűjteni és tapasztalni. Az ottani idős mesterektől lesték el a "figurákat", vagyis azt, hogyan bánjanak a hangszerrel.
Kerekesék az első időkben főleg táncházakban húzták a talpalávalót, s erre ma is kaphatók - az egriek örömére -, de már jóval szívesebben koncerteznek. Amit újabban játszanak, azt már nem is nevezik népzenének, inkább az Európában egyre divatosabb világzene elnevezés illik rá. A gyökereik persze a magyar folklórba kapaszkodnak, ám nincsen szöveg, hagyják a hangszereket "beszélni".
- Nincsenek nyelvi nehézségek, ezért a külföldiek is közelebb kerülhetnek a népzenénkhez. Hogy ez sikerüljön, abban segít angol menedzserünk is - mondja Zsombor.
- Külföldi menedzser? Arra meg hol tettek szert? - nézek nagyot.
- Írországba indultunk nyaralni, s gondoltuk, miért ne muzsikálhatnánk, ha már ott vagyunk - kezd bele a történetbe az elszánt zenész. Majdhogynem találomra bombáztak levelekkel a világhálón keresztül néhány ír klubot, és legnagyobb meglepetésükre választ is kaptak. Az egyik "palackposta" eljutott az Írországban élő, angol származású lemezlovashoz, Phil Berganhoz, aki jólelkű ember módjára felkarolta a tehetséges muzsikusokat. Belehallgatott az egri legények zenéjébe, megtetszett neki, s mindjárt koncerteket szervezett az együttesnek. Egyik siker hozta a másikat, a Kerekes az utóbbi öt évben bejárta a kontinest, még Litvániába és Finnországba is elvitték a vérforraló magyar zenét.
Phil Bergannek része volt abban is, hogy a legtekintélyesebb világzenei magazin, a Songlines a világ tíz legjobbja közé sorolta a Kerekes Band májusban megjelent Pimasz című albumát. Ráadásul a címadó daluk lett az egész világon terjesztett lap mellékleteként megjelenő CD nyitó száma.
Mindezt úgy érték el, hogy egyikük sem hivatásos zenész. Akad köztük főiskolás, fuvarirányító, földhivatali alkalmazott... A Kerekes Band - Fehér Zsombor (furulya, ütőgardon), Csarnó Ákos (brácsa), Námor Csaba (koboz), Fehér Viktor (dob), Kónya Csaba (basszusgitár) - különleges hangszereivel is kitűnik a "rágógumizenét" játszó együttesek sorából.
Zsombor mégis küszködik. Novemberben ugyanis Magyarországra jön a jó Phil Bergan, és ha már itt lesz, csapnának néhány jó bulit. Az elején a Kerekes húzza, majd a brit lemezlovas táncoltatja meg közönségét afrikai világzenére. Annyi biztos, hogy Egerben és Pécsett fellépnek, ám a fővárosba nem könnyű utat találni, a befutott pesti bandák között furcsállva méregetik a vidékit. De azért Kerekesék nem kishitűek. Nem kevesebbre vágynak, mint hogy jövőre a legrangosabb világzenei fesztiválokon mutassák meg, mit tudnak.
Miért is ne? Elvégre - pimaszul jól muzsikálnak.