Riadólánc véralvasztáshoz

A vérzés úgy szűnik meg, hogy a sebzés helyén a vér megalvad, vérrög keletkezik, ami eltorlaszolja a vér útját. Ilyen egyszerű - mondhatnánk, azonban a kutatások bebizonyították, hogy az alvadás kémiai folyamata mérhetetlenül összetett, hátterében számos enzim, illetve fehérjemolekula szövevényes kölcsönhatása áll. Ha a szigorú rend szerint zajló együttműködésben bármelyik alkotóelem hiányozna vagy nem jól teljesítene, a mechanizmus összeomlana. Ennek következtében a vér nem a kellő pillanatban és nem a megfelelő helyen alvadna meg, aminek veszedelmes következménye lenne például a trombózisok kialakulása.
A véralvadást kiváltó anyag a fibrinogén, amely oldott állapotban kering a vérben. Ha sérülés következik be a szervezetben, egy bonyolult, enzimek és fehérjék által "támogatott" kémiai riadólánc indul be, amelynek következményeként a fibrinogén azonnal reakcióba lép egy másik fehérjével, és vele összetapadva szabályos térhálót hoz létre. Akkorát, hogy átérje a sebet. Az egyes hálószemek olyan méretűek, hogy a vér sejtjei nem férnek át rajtuk, így fölgyülemlenek, rétegződnek a háló mentén. Így alakul ki a rög. Adódik a következő probléma: ki fújja le a riadót? Mi állítja meg időben az alvadást, hogy ne alvadjon meg az összes vér, hanem csak annyi, amennyi éppen szükséges a vérzés elállításához? Nos, ezt egy másik, az alvadási rendszerhez hasonlóan bonyolult, vele ellentétes hatású biokémiai folyamatrendszer biztosítja, tökéletesen együttműködve a véralvadás rendszerével.
Az orvosi gyakorlat a műtétek alkalmával találkozik mindennaposan a vérzéscsillapítás igényével. Erre a műveletre megy el gyakran a műtét idejének fele. Eddig leginkább kapcsokkal, égetéssel, érszűkítéssel, tamponálással állították el a vérzést, közben azonban akaratlanul is kisebb-nagyobb károsodást okoztak a vágás környéki szövetekben. Maholnap ez elkerülhető lesz: amerikai és hongkongi kutatók a napokban nyilvánosságra hozták, hogy olyan folyadékot kísérleteztek ki, amely felettébb hatékonynak bizonyult a vérzés gyors elállításában. Ha az oldattal bevonják a nyílt seb felszínét, tizenöt másodperc alatt gél formájú védőréteg képződik rajta, amely egyben a sebet is lezárja. (Ez a réteg a sebgyógyulás után aminosavakra bomlik, amit a szervezet fölhasznál a sérült szövetek újjáépítéséhez.) A folyadék eddig állatkísérletekben bizonyított, kipróbálása emberen csak most kezdődik.